Petercsák Tivadar szerk.: Mezővárosi kultúra Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 3. Eger, 1982)

Orosz István: A mezővárosok észak-magyarországi típusai

Azok a mezővárosok, ahol az ipar nem társul specializált mezőgazdasági termeléssel kisebb arányban, de szintén jelen vannak a térségben inkább Nógrádban és az észak-borsodi, észak-abauji területeken, valamint a két keleti megyében. Legalább a keletkezés időpontjában el lehet különiteni az uradalmi központként létrejövő mezővárosok tipusát is. Diósgyőrt, Szendrőt, Tokajt, Szerencset ide sorolhatjuk, de voltak más uradalmi központok is. Igen népes csoportot alkotnak azok a mezővárosok, amelyek váralatti vagy várkörüli településként jöttek létre. Heves, Hatvan, Sirok, Fülek, Kékkő. Szendro, Diósgyőr, Tokaj, Sárospatak, Ónod, Munkács mellett még tovább is lehetne folytatni a felsorolást. Voltak olyanok is, amelyek rangját kulturális centrum voltuk is növelte, nemcsak Sárospatak, Eger, Gyöngyös vagy Miskolc, de a kisebbek: Pásztó, Szikszó, Beregszász esetében is. A reformáció előtt a különböző szerzetesrendek, mindenekelőtt a kolduló rendek megjelenése e területen Gyöngyöstől Sárospatakig szintén mutatója lehet a városiasodás viszonylag magas szintjének, ha elfogadjuk, hogy koldulórendet eltartani csak viszonylag szervezett és anyagilag is biztositott közösség képes. Az inkább csak felsorolt és nem elemzett mezővárosi tipusok természetesen nem jelentkeztek tiszta formában. Sőt, ha a mezővárosodás dinamikáját is figyelembe vesszük, azt kell megfogalmaznunk: csak azok a települések voltak igazán életképesek, ahol a mezővárosfejlesztő erők közül nemcsak egy, hanem több is működött. A szőlőtermelésre specializálódás és ipari fejlődés kölcsönhatására már utaltunk. De ugyanilyen előnyöket jelentett a többi tényező jelenléte is, s hátrányt hiánya. A török háborúk befejeződése után gyors hanyatlásnak indultak pl. azok a mezővárosok, amelyek uradalmi központként funkcionáltak, vagy a várak katonaságának fogyasztására alapozták termelésüket. Ilyennek tekinthető Szendrő, Fülek, Őnod, Kékkő stb. Valójában csak azok jutottak el a városiasodás magasabb szintjére, amelyek - fogalmazzunk igy - többtényezős mezővárosok voltak. A tisztán szőlőtermelőket a xrx. században az exportlehetőségek megszűnése a