Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

közül pedig csupán a különleges és feledésbe merült főkötŐhímzést mutatjuk be, amely szintén egy mezővárosi jellegű kultúra korábbi meglétére utal. Tardi főkötőként ismerjük azt a néhány régi hímzett vászon szabott főkötőt, amely nemcsak Dél-Borsod hímzéseiből válik ki, hanem egész magyar népi vászonhímzés-anyagimkban is szinte egyedülálló. Domanovszky György 1932ben a Muskátli c. kézimunkalapban mutatta be a főkötőket, s korukat ekkor 100-150 évesnek tartotta. A tardi főkötők ismereteink szerint valószínűleg a 19. század legelején készülhettek. Alapanyaguk durva házivászon. A szabásvonal a fej formáját követi, egy téglalap alakú, a fejet körbeérő lapból és egy ehhez dolgozott hátsó, köralakú fenéklapból áll. Az aljára készített bújtató arra enged következtetni, hogy abba valamikor szalagot fűztek, s azzal rögzítették a fejhez a főkötőt A díszítmény is a főkötő szabásmintájához igazodik, a téglalap alakú homlokrészen hosszú, csíkszerű a díszítés, a hátsó, a kontyhoz igazodó kör alakú lapon pedig körforma a hímzés is. A főkötők hímzőfonala sötétbarna szőrfonal, amelyet néhány példányon piros, kék és fehér pamutfonal egészít ki. Ezzel varrták a keskeny keresztszemes csíkokat, melyeknek azonban még csak másodlagos szerep jut a gyapjúhímzés mellett. A díszítmény follhatású, a mintát tulajdonképpen a negatív foltok, a sötét hímzett felületek és a kilátszó alapanyag kontrasztja adja. A tardi főkötőknek korban párja, megjelenésében és kidolgozásában azonban teljesen ellentéte az a néhány főkötő, amely Mezőkövesdről fennmaradt. A Matyó népviselet c. könyvében Győrffy István is említi az előkerült néhány régi főkötőt, amelyet szerinte jómódú vagy nemes matyó családok asszonyai viselhettek. A későbbi matyó viseletben ennek a főkötő típusnak már semmi nyomát nem találjuk, és napjainkban már a legidősebbek sem emlékeznek rá, használata tehát messze megelőzhette a jellegzetes matyó népviselet kialakulását. A főkötő formája hasonlít a tardihoz, ez is téglalap alakú homloklapból és kerek hátlapból áll. A hasonló szabásból következően a díszítmények elhelyezkedése is megegyezik a tardi főkötőkével. Amíg azonban a Tardról származó főkötők alapanyaga durva kendervászon, hirnzőfonala pedig vastag szőrfonál, addig a kövesdi főkötő anyaga finom fekete atlaszselyem, ehhez igazodva hímzőfonala is vékonyabb, selyem- illetve pamutszál, valamint keskeny sújtásdísz. A hímzés finomabb, a motívumok aprólékosabban kidolgozottak. A kompzíció főmotfvumai a gránátalmák, melyek a homloklapon sorbarendezve, a hátlapon pedig körformában elrendezve alkotják a díszítményt. Ehhez kapcsolódnak a négyszirmú rozetták, valamint a páros spirál, továbbá a kétirányú huroköltéssel varrott motívumok, melyen a pamuttal hímzett matyó lepedővégek "cipéjét" ismerhetjük fel. A főkötőhímzésnek ez a keskeny peremdísze egészében is a cipés matyó lepedővégek széldíszítményére emlékeztet.