Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

volt Ezen kívül a talaj minősége is befolyásolta a bérezést Nedves, iszapos talajon végzett munkáért is többet fizettek, mint a száraz talajon végzettért A pénz mellett természetben is kaptak hántolt rizst, általában 5-6 kg-ot egy-egy learatott hold után. Ez jelentős jövedelemtöbbletet jelentett különösen azokban a családokban, ahonnan többen is elmentek rizst aratni. Egy-egy csoport tagjai gyakran már hajnalban kimentek, vagy éjszaka, 1-2 óráig arattak, hogy több legyen a pénzük. Nem volt ritka, hogy egy-egy jó munkájú csoportból való férfi, két-három heti munka után négy-ötezer forintnyi készpénzt és fél mázsánál is több rizst vitt haza. (Ez az 1950-es években volt, mikor a forint vásárló értéke még jó!) A munkabérből az üzemi ellátás díját, SZTK-t és a természetben kapott rizs kilója után 10-10 Ft-ot vontak le. Az oda és hazautazás költségeit a gazdaság fizette. A munkaidő alatt eléggé megszakadt az összeköttetés az otthoniakkal. A rizsparcellák távol voltak a lakott településtől, így a levelet elég nehéz lett volna kézbesíteni. Ami a summásságra emlékeztet a rizsaratással kapcsolatban, egyrészt a bérezés. A készpénz mellett itt is kaptak terményt is, valamint az élelmezést is a munkaadó biztosította. Lényeges eltérés azonban, hogy a kereset jóval magasabb, többszöröse a hosszabb ideig tartó summásmunkának. Az ellátás is jobb. A szállás az első években még hasonlított a summásokéhoz, de néhány év alatt új munkásszállások épültek. 1958-1959-re már csökken a rizsaratók száma. Egyrészt, mert Szabolcs megyéből egyre többen jelentkeztek, másrészt a gépesítés miatt kevesebb emberre volt szükség. 1962-ben indult útra az utolsó csoport rizst araüli Noszvajról. Ekkorra már gépek váltották fel az emberi erőt.

24 24 SZABÓ Zoltán ENA 872-69.2.