Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

Dunántúl: Szolgaegyháza, Sárszentmiklós, Sárbogárd, Sárosd (Fejér megye), Martiricapuszta, Dombóvár (Tolna megye), Kaposvár (Somogy megye), Sátorhely (Baranya megye), Kapuvár (Sopron megye), Császárrét (Mosón megye). Alföld: Pocsaj, Töviskespuszta, Esztár (Bihar megye), Bucsa, és a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok (Békés megye), Törökszentmiklós és a Szolnok környéki nagy gazdaságok (Szolnok megye), Budapest környéki birtokok. Felföld: Rimaszombat (főleg aratni jártak ide) és Ernőd. Érdekes a bükkaljiak földrajzi szóhasználata: ha a Dunántúlra vagy Felföldre mentek, akkor is azt mondták, hogy az Alföldön voltak summások. Summástoborzás, summásgazda. Januárban, dobolás útján adta tudtára a kisbíró a falubelieknek, hogy hová lehet tavasztól elszerződni. Mezőkövesd körül félkörben ugyanolyan summásfalvak helyezkednek el, amilyenek a matyó községek. Ha a faluban nem volt summásgazda, Mezőkövesdre jártak elszegődni. Gyakran elkéstek, és munka nélkül maradtak, mert mint mondták: "a banda kivan."

14 Sokszor a summásgazda ment toborozni, s ha a saját falujában nem telt ki a csapat, más faluban is járt. így gyakran dolgoztak együtt pl. a noszvajiak mezőkövesdiekkel, novajiakkal, bükkzsérciekkel, bogácsiakkal. Sokszor két-három falu summásaiból állt össze egy csapat. 1926-tól szabályozták a munkástoborzást, s a megye adta ki a toborzási engedélyeket, amelyek megjelentek Heves vármegye Hivatalos lapjában is. Most ebből választunk ki néhány példát: kik és milyen birtokokra szerződteltek embert. 1931 Berecz László, Novaj - Papp Armin Sárszentmiklós (Fején m.) 40 egész részes Szepesi László, Novaj - herceg Pálfy Miklós, Sárbogárd (Fejér m.) 80 egész részes Csöke Imre, Szomolya - Mezőgazdasági Ipari RT., Kaposvár (Somogy m.) 350 munkás Tóth János, Szomolya - Mezőgzdasági Ipari RT., Kaposvár (Somogy m.) 700 munkás 14 SZABÓ Zoltán é.n. 84-86.