Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

Értékesítés Mivel ma már csak kevés kosarat fonnak, az értékesítés is egyszerűbb. A néhány kosárkészítőt ismerik a környéken, így a leggyakoribb, hogy a vásárlók házhoz mennek. Otthonról olcsóbban is adják. Ha több kosár gyűlik össze, akkor elsősorban piaci napokon elhordják oda, illetve ritkábban az is előfordul, egyesekkel, hogy házalnak vele. Akkor drágább. Szomolyára, Bogácsra, Bükkzsércre, Mezőkövesdre könnyebben eljutnak, Tarnamérára, Recskre, Tamaleleszre nehezebben, csak kocsival. Arak: cseresznyeszedő: 80-100 Ft - félvékás: 150-200 Ft - 3/4-es (egerbejárós): 200-300 Ft - vékás: 300-400 Ft - kilós (takarmányos): 300-400 Ft Görbebot, juhászbot és ostornyél készítés A kosárfonás mellett néhányan görbebot, juhászbot és ostornyél készítéssel is foglalkoztak. Gyakran a hátikosár alapanyagával együtt szedtek a gorbebotnak és juhászbotnak 3-4 cm átmérőjű 1,30 m hosszú szilfát, ostornyélnek pedig 1-2 cm átmérőjű 1 m hosszú somfát A gorbebotnak valót is pállítani kellett a pucolás után, hogy meg lehessen hajtani. Mikor a bot kihűlt, örökre úgy maradt. Az ostomyelet és a botokat is szépen ki lehetett faragni, mert somfán is és a szilfán is sok apró görcs van. Ha ezek körül egy kicsit megfaragta, nagyon jól mutatott. (Néha még az úri népek is vettek belőlük sétabotnak.) Egy-egy vásárba, Karcagra vagy Berettyóújfaluba 2-3 ezer darabot is elvitt a lovaskocsijával, az 50-es évek közepéig. (Az adatszolgáltatók közül ezzel csak Lajos bácsi foglalkozott, régen is csak 4-5 személy.)