Kriston Vizi József szerk.: Tanulmányok a Bükkalja néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében Eger, 1992)

A karókat is pállítás és hűlés után kezdi "häzsgätnyi". Szorosan a két lába közé fogja, és egy erős éles nagkéssel a végén belehúz. 2,5-3,5 mm vastagságú lapokat hasít le végig. Mikor a kést megfeszíti "mint a pántlika" hasad a szálára a fa. A karó teljes egészében felhasználható. Egy darabból 8-10 karót (Az eredeti kerek fa, és az elhasogatott lapok neve is karó.) lehet "kihoznyi." Ezek után új "művelet", a vesszőkaparás, vesszőhúzás, karóhúzás következik. A vesszőkaparás A vesszőt külső oldalával fölfelé a térdére fekteti, és a kést maga felé húzogatva, s a szálat magától tolva, simára kaparja, gyalulgatja egy éles kis bicskával a felületét, A külső, háncsréteges szálat is teljesen fehérre, tükörsimára kapargatja, s a belsőknek is mindig az eredetileg "kifelé való" lapját dolgozza meg így. (Ez volt régen az asszonyok és a gyerekek munkája.) A húzás A vesszőhúzás a vonószéken történik. Ez a szál másik oldalának megmunkálása. Ez kerül fonáskor a kosár belseje felé. A szálvessző egyik (részét) végét befogja a vonószékbe, és egy kis kéínyelű késsel, a vonókéssel meghúzza. A bal hóna alól tologatja előre a taposó alá, s a taposót lábával megfeszítve beszorítja a vesszőt, s a vonókéssel húz rajta néhányat. így a vessző "bal fele" is aránylag sima lesz. Nem is a simasága a fontos, hanem az, hogy így sokkal kevésbé törik. Bámulatos gyorsasággal végzi a kaparást és a húzást is. A karóhúzást is hasonlóan végzi, csak a karónak mindkét oldalát így teszi simává. Mikor a karóhúzást végzi erősebb kétnyelű kést, vonókést használ. Ezt nagyobb erővel kell végezni. Közben a szilánkok felpöndörödnek, röpködnek. A vesszőhúzáskor vékonyabbak, a karóhúzáskor vastagabbak. Ha az anyag már kicsit szárazabb, akkor erősen porzik. A szilánkokkal fűti be a vesszők pállításához a kemencét Az egyengetés Egyengetni (egyenlő szélesség tenni) csak a szálvesszőket kell. (A karókat nem.) Az egyengetést az egyengető széken végzi. Ez tulajdonképpen egy 60 cm magas négy lábú szék, amelynek egyik végében egymással párhuzamosan 4 szeg és két acélkés darab van. (Ezt kétféle vastagságban készíti a mester, mert a kisebb kosarak fonásához keskenyebb, a nagyobbakhoz szélesebb szálat használ.) Az egyengetésre kerülő szálvessző végét bicskával elvékonyítja, és befűzi a 4 szögfej alá. Bal kezének mutató és középső ujjával beszorítja, és a mögötte levő éles pengék között jobb kezével végighúzza. Két oldalt szilánk pöndörödik le, s a szál végig egyforma szélességű lesz. (Akkor szép a kosár, ha végig egyenletesen széles a szál.) A fül (fii) készítése A "filnek valót" (som vagy csipkerózsa vessző) hazahozva "frissiben" behajlítja. Két végét összehúzza dróttal, hogy így száradjon meg. "(Van úgy,