Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Selmeczi Kovács Attila: Csűr- és udvarközösségek a palócoknál

minél több lábasállatra szert tenni, amihez nélkülözhetetlen volt a megfelelő tágas istálló. Hasonlóan minden egyes családnak külön disznóóla volt, noha ezek elhelyezése a keskeny lakóportán nem követett megszabott rendet. Régebben többnyire lakórészek előtti udvarszakaszra állították a fából készült gerendavázas hidasokat. Amíg az udvarközösségben élő kiscsaládok igyekeztek a saját használatban álló épület- és kertrészeket biztosítani, a kutat és a csűrt mindig közösen használták. A nagycsalád elválása után rendszerint nem építettek több csűrt a közös használatban álló beltelekre, hanem a már ott álló épületet közösen használták. A csűrhasználatnak ezt a sajátos formáját, amely a hosszúházak kialakulásával jelent meg és sajátos társadalomszervezeti formához kapcsolódott, csűrközősségn

ek nevezhetjük. A csűrközösséget az egy közös portán lakó, egymással rokoni viszonyban álló családok alkották. Jelentősége a csűrök funkcióváltozásának bekövetkezéséig volt számottevő. A csűrépület közös használatában azonban voltak saját rendelkezés alatt álló épületrészek, tehát a közös használat ellenére bizonyos megosztásra is törekedtek. Ha pl. két család maradt a közös portán, akkor a csűrt úgy osztották meg, hogy az egyik család a egyik tárolóhelyiséget, a