Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Cs. Schwalm Edit: Parád és környékének népi táplálkozása

század végi, század eleji keresztelőkön nem voltak vendégek, a babán és a keresztanyán kívül, akiknek rántottát sütöttek, és tej es» kávét adtak. Ez volt a szokás szinte a felszabadulásig . Ebédhordás a gyerekágyas asszonynak

, poszrik

. Általánosan ismert szokás, hogy a gyerekágyas asszonyt a rokonok, ismerősök látják el étellel, amíg meg nem erősödik. Ezt a szokást nevezik a Mátraalján poszifiknak. Elsősorban a keresztanya feladata az ételhordás. Ot követi a többi rokon (a fiatalasszony szülei, testvérei, a férj szülei, testvérei). A poszrikba vitt ételek az egész család élelmezését szolgálták. Az ételt vivő személyt is mindig megkínálták valamivel (általában kaláccsal, süteménnyel, borral), néha abból az ételből, amit ő vitt. A. keresztanya vitt ételt először a gyerekágyasnak, kétszer, háromszor, de néha egy héten keresztül. Az ételek sorának viszonylag kialakult rendje volt, mindenki igyekezett - sokszor még erején felül is - ünnepinek számító étkekkel ellátni a "fekőt". Ha kétszer vitt a keresztanya, először rántottát (általában 8 tojásból) és egy fél liter pálinkát vitt, második alkalommal túróslepényt, egy liter bort és húslevest (hússal). Háromszori alkalomnál: először pálinkát, kávét, kalácsot, másodszor húslevest (hússal), lepényt, bort, harmadszor sült vagy paprikás húst galuskával, rétest és bort. Egy heti