Kriston Vizi József szerk.: Eredmények a Mátraalja néprajzi kutatásában (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 2. Eger, 1982)

Bakó Ferenc: A Mátraalja néprajzi egysége és a lakodalom szokásrendje

után terjedt el, de Párádon és Recsken is ismer ték. A bodonyi köszöntőkalács díszes volt, égő gyertyák voltak a tetején és még rásütött feren tőkkel (kisméretű kerek kalácsokkal) is ékesítették. Megjegyzem, hogy Cs. Schwalm Edit, a palóc lakodalmi kalácsokról írt tanulmányában megállapíthatta, hogy ez a nagyméretű, díszes kalács csupán Nógrád megye középső és nyugati' részén altalános,' Hasonlóképpen egyedi előfordulású a Mátraalja keleti részén a "cifra kakas" és a "cifra tyúk" ajándékozása. Elsősorban Bodonyban volt szokás, de Nádújfaiun, a közeli Bükkszéken és Homokterenyén ismerték még, A néprajzi irodalomban "váltókakas" néven ismert lakodalmi ajándék a nemzetközi jellegű kakassütés palóc változata, ami Bodonyban csak töredékesen és újabb elemekkel variálódva él a mai napig. Jelenleg a tyúkra színes szalagot kötnek,, a nyakára kis üveg konyakot. Ebéd után a menyasszony egyik közeli, fiatalasszony rokona à hóna alá veszi, elmegy vele a vőlegényes házhoz, A vőfély megtáncoltatja a menyecskét, majd elveszik tőle a tyúkot, leszedik róla a díszítést és a többivel együtt megeszik, A szokás indoklása: "a tyúkot azért viszik, hogy a menyasszony éhen ne haljon", arra utal, hogy a lányos ház népe esküvő után még saját rokonának tekinti a menyasszonyt, ezért látja el továbbra is élelemmel. Legújabb formáiban a szokás úgy alakult, hogy a tyúkot, vagy kakast sütve, de feldíszítve viszik (Bükkszék,' Nádújfalu, Homokterenye), vagy égetett cukorból formálják ki és a vacsora végén ösz-