Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

téne ti forrásokból leszűrt következtetések ilyen egybevetése — azt remélem -- a választott témán messze túlmutató érvénnyel fogja bizonyítani a néprajzi kutatások, a recens megfigyelések történeti "hasznát", A megfigyelhető /s az emlékezet alapján rekonstruálható/ halászati módszerek mechanikus "régmúltba" vetítésétől viszont óvakodnunk kell: csak gondos mérlegelés, forráskritika után állíthatjuk egy-egy munkaszervezeti formáról vagy eszközről, hogy ennek az "ősi" foglalkozásnak napjainkig változatlanul "megőrződött" elemét ismertük meg a halászoktól. Azért keli óvakodnunk, mert a XIX. század második felében alapvetően megváltoztak a halászat feltételei: az ármentesítések következtében átalakult a vízrendszer, s a feudális társadalmi-gazdasági alakulatot a kapitalista viszonyok váltották fel, A megváltozott feltételekkel törvényszerűen együtt járt a halászati gazdálkodás lényegi átalakulása, ami -tendenciájában — a rohamos jelentőség-csökkenést, a mind szűkebb térre szorulást, és a technikai korszerűsödést, az új feltételekhez való alkalmazkodást egyaránt jelentette. ' "Elméletileg" sem tételezhetjük fel tehát, hogy a mai halászok és a XVI-XVIII, századi források olykor egybecsengő szóhasználata azonos tartalmú. Célszerűbb abból az előfeltevésből kiindulni, hogy nem lehet azonos tartalmú, de az egybecsengés sem lehet véletlen. Ha nem véletlen, az összefüggéseket értelmezve tudjuk Igazán hasznosítani — a szűkszavú források információinak gazdagítására — néprajzi megfigyeléseinket, a halászok