Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

sor két oldalán helyezkedik el, farka csigavonalba végződik. A fülön lévő kígyó sikló alakot vesz f el Jj s az üres teret három plasztikus gombbal ellensúlyozzák. Ebbe a típusba a rozettás miskakancsók tartoznak, s ez a tipus a korai mezőcsáti miskakanc

sóknál s néhány bizonytalan eredetű, csati vagy füredi kancsónál is előfordul. A két tipus közti átmenetet a füredi múzeum Kunmadarasról gyűjtött miskakancsója képviseli, ahol a mentegombolás keretben jelenik meg, de a kígyók a második tipust követik a csigavonalban végződő középgombsorhoz hasonlóan. Ezen az átmeneti darabon az edény hátán hat plasztikus virág található, mely néhány évvel később ifjú Nagy Mihály miskakancsóin jelenik meg teljes szépségében. Ifjú Nagy Mihály szignójával két 1847-ben és egy 185o-ben készített miskakancsó maradt fenn, s ezek olyan stílussajátosságokat követnek, melyek kétségtelenné teszik, hogy az előbbi öt darab más mesterek munkája, de azt is kétségtelenné teszik, hogy igen intenzív kapcsolat lehetett Rajczy Mihály és ifjú Nagy Mihály között. Stílusban azonosítható miskakancsóik gombolástipusa teljesen megegyezik, szerkesztett és írókázott ornamentikájuk is teljeser azonos elemeket sorakoztat fel. Ifjú Nagy Mihály gombolástipusa sem korábbi, sem a későbbi füredi darabokon nem fordul elő. A keretezett, mandula alakú gomblyuk mindkét végébe plasztikus gombokat helyez el, mely csak a mezőcsáti darabokat jellemzi. Egyik szerkesztett rozettája sem honosodott meg Tiszafüre

den,Nyolcszirmú- virágba rendezett körelemei 1831-ben jelennek meg először a miskolci születésű, de Debrecenben dolgozó Kosik István butykoskorsóján, majd 1838-ban egy mezőcsáti miskakancsón. Ezután Rajczy Mihály miskáinak állandó díszítménye! ezek a rozetták.