Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

elemeket is alkalmazó stílussal, A tiszafüredi fazekassággal foglalkozó munkák ezeket a korai darabokat még nem vonhatták be vizsgálataikba. Hasznosan egészítette ki, illetve nyújtott új, értékes adatokat a múlt századi katolikus és református anyakönyvek áttekintése is, mely nemcsak a fazekasok származási helyére, a köztük lévő erős rokonsági szálakra hívta fel a fi gyeimet, hanem a korábbi kutatói, eredményeket i némileg módosította. Ennek révén derült fény a miskolci és egri fazekascéh hatására, továbbá arra is, hogy a füredi fazekasok. Mezőcsáttal egyszerre kezdik készíteni a mázasedényeket, mely stílusában erős csati és debreceni hatást tükröz, de ez nem idetelepült mezőcsáti származású fazekas személyével magyarázható. Az eddigi kutatások eredményeit röviden az alábbiakban összegezhetjük: A tiszafüredi fazekasság a közép-tiszai stíluscsoporthoz sorolható , melynek területén céhes és kontár - céhen kívüli - fazekasok egyaránt dolgoztak, Tiszafüred a nagyobb fazekasműhelyek közé sorolható^"' A füredi készítményeket a változatos, de mértéktartó színösszeállítás jellemzi; a fehér, fekete, vörös, zöld és okkor mellett a múlt szá zad első felében a sárgát, 187o után pedig a kék színt használták. Az edények alapszíne általában fehér, vörös, ritkábban sötétbarna, zöld vagy okker, Mázazásra színtelen vagy vasoxiddal kevert sárgás ólommázt, ritkábban sárga és zöld mázt használtak, A díszítményekben az erősen stilizált virágok domináltak, de alkalmazták a madárábrázolást is. Kedvelték a vonalakból, pontokból összetevődő díszítménye^kot. Az italtartó edényeken a körzővel szer-