Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

is elősegítette, hogy rozott napján engedte dinnyeföldre kimenni. csak a hét 2-3 méghatáa tulajdonosokat is a Erdőgazdálkodás a Csapóban A -^isza- és a Kis-Tisza menti társasági erdőkből részvényenként három nyilast /kb. I.800 négyszögöl/ a megvétel után szétosztottak a részvényeseknek. Az erdők többi része a társaság közös tulajdonában maradt. Ez a közös terület évről-évre növekedett, mert a janai lapályon a Tisza egyik oldalát ugyan elmosta, a másik oldalon viszont töltötte, s így a terület inkább növekedett, mint fogyott. Az új öntésen kosárfonásra alkalmas füzvessző termett vadon, minden telepítés és gondozás nélkül. A vesszőnyilast minden tél elején szét osztotta a Társaság tagjai között. A kiosztás után ki-ki levágta a részére kiosztott vesszőt Vessző/vágás közben az erősebb szálvesszőket ritkásan meghagyták s a következő évben abból már új, fiatal erdő fejlődött. így az erdőterü let állandóan növekedett, míg a Tisza túlsó ., partját ki nem kövezték. Ezután már nem tudta a Tisza szaggatni az örvényi oldalt, s így a poroszlói parton is kevesebb töltött. Az erődgazdálkodást az Erdőfelügyelőség irányította. Mind az egyéni, mind a Társaság közös tulajdonában lévő erdőket lo parcellára osztották fel és lo éves forgó-rendszerben termelték ki. így minden évben vágás alá került egy nyilas. Az erdő elsősorban fűz- és