Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)
A Fehéraklában a Laskó-patak szabályozása után, 1900 körül, minden használható földterületet feltörtek,, Kitűnó' termőföldek szabadultak fel így, s komoly jövedelmet adtak tulajdonosaiknak, - "Ha csak beleboronáltuk a búzát a kukoricaföldbe , akkor is nyakigéró' búza termett" - emlékeznek vissza az öregek, A háromfordulós gazdálkodási rendszert itt is bevezették az úrbéri földekhez hasonlóan, mely 1914-ig volt érvényben, A Fehéraklában a Laskó szabálvc 7 ,ása után, 19o5 körül elkezdté.kta fokhagyma nagybani termesztését. A Fekete "szurkosföldön" szép, nagyfejű és jó Ízű fokhagyma termett. Egyes tulajdonosok negyed, fél, sőt, egy holdat is beültettek fokhagymával, A parasztság számára azért volt ez nagy jelentőségű, mert a legpénztelenebb időszakban, aratás előtt jutottak jövedelemhez, A felszedett és a padláson megszárított f okhagymát : e>sáté segítségével koszorúba fonták és úgy vitték - főleg szekereken - az egri, mezőkövesdi nyáreleji vásárokra, piacokra, 1891-ben a vasút megépítése után - az eddigi tiszafüredi országutat áthelyezték a vasút mellé, A régi közút töltését, mely átvonult a Károlyiréten, elcsapták a kaszálókhoz, A Rilágyi részét pedig feltörték és gyümölcsfákkal ültették be. Főleg szilva- és alma csemetéket ültettek, melyek jól bírták az árvizeket is. Veres-, Bódi-, Besztercei szilva, és a szívósabb sóvári almafajták voltak az úttörők. Később - 1927 táján a Sarokrétet is gyümölcsössé alakították át, ahol már a nemesebb fajtájú almákat, a Jonathánt, Aranyparment és a Húsvéti rozmaringot is megho- . nosították, és így szép gyümölcskultúrát alakítottak ki.