Kriston Vizi József szerk.: A Közép-Tiszavidék népélete (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 1. Eger, 1982)

rokat , megállapítva bérüket is. A Földes Társaságnak hat kerülője volt. Négy a négy nagy járáson /Felsőjárás, Kóta, Szőkeszél, K

asza

ió/, kettő pedig a kölesföldi és újföldi kisföldeken. A kerülők bére az első világháború előtt: 12 köböl búza, /szekszióként 24 liter búza/, 25 korona, egy tehénjárás a legelőn, s dűlőutakról lekaszált széna. A Földes Társaság szarvasmarhái két csordába /alvégesi, felvégesi/ és két gulyában legeltek. A csorda naponként hazatért a faluba, a gulya viszont Szent György naptól - ha az idő engedte - Erzsébet napig kint volt a legelőn. A csordások bére 4o köböl búza, a gulyásoké 45 köböl, ezenkívül állatonként 1 korona és két tehénjárás a legelőn. Ugy

anC

5

a

k a pásztorokat illette meg e legelők lapályos részeinek /a fenekek

nek/ nyári használata. Ezeket megkaszálták, ha a víz kiszáradt belőlük. Később kialkudtak a pásztorok a legelőből kaszáló nyilas

t is. A csordások és gulyások bojtárjaikat - a szükségleteknek megfelelően - a fenti bérből maguk fogadták. A téli bikagondozók ezenkívül még 2oo korona fizetést, fél öl fa- és 5o kéve rőzse járandóságot is kaptak. A Földes Társaságnak az 18oo-as évek végén 2o-24 bikája is volt, a Gyalogoknak lo-12. A Társaság" vezetői közül a pusztagazdának volt évi 5o-6o korona pénzjárandósága, az elnök és a választmányi tagok csak hivatalos ügyködésük esetén kaptak 2 korona napidíjat. Ezek a járandóságok később a változó pénznemek és értékek szerint alakultak.