Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

Simon Zoltán: Régészeti megfigyelések a gyöngyösi Orczy-kastély kertjében

2005 MÁTRAI TANULMÁNYOK GYÖNGYÖS p. 69-73 Régészeti megfigyelések a gyöngyösi Orczy-kastély kertjében Simon Zoltán 2000 szeptemberében, csatornázás közben különféle objektumokra bukkantak a gyöngyösi Orczy kastély parkjában, az épülettől északra. (I. rajz) A munka - sajnálatos módon árokásó géppel történt, ezáltal bizonyos információk elvesztek. A helyszíni szemle során csupán az előkerült jelenségek dokumentálására maradt lehetőség. Az alábbiakban a területen gyűjthető információkat foglaljuk össze, s kísérletet teszünk a maradványok értelmezésére, valamint korhatározására is. Épületmaradványok A kastélytól északra, azzal párhuzamosan futó kőfalak kerültek elő, a jelenlegi járószint alatt -120-170 cm-es mélységben. Az 50 cm széles, többé-kevésbé párhuzamos kőfalak 34,5 m hosszan húzódtak, egymástól 2,8 m-re. A déli fal a kastély északi falától 15 m-re került elő. A falak vonala nem volt teljesen egyenes. Az építmény keleti és nyugati zárófalából nem maradt semmi, de míg a nyugati fal helye az északi fal nyugati végénél megfigyelhető csorbázat ( 1. kép) alapján pontosan meghatározható, a keleti fal helye csak hozzávetőlegesen állapítható meg, mert csorbázat sem az északi, sem a déli falmaradványon nem látható. Az épület mindkét végét modern kori beásásokkal (belőlük betontörmelék, illetve golyóstoll-darab került elő) pusztították el. Az épületmaradvány déli falától nyugatra 110 cm mélyen egy íves betontömb, -100 cm mélyen pedig egy kelet-nyugati irányú, a szóban forgó kőfalaktól független, 40 cm széles, modern kori, téglás-köves alapozás maradványa volt található. Hasonlóan független, modern kori falcsonk került elő a déli faltól keletre is, 170 cm mélyen. E független alapozási csonkok alighanem a parkban egykor volt szabadtéri színpadhoz tartozhattak. Az északi kőfal északi oldala mellett közvetlenül modern kori, de használaton kívüli szennyvízcsatorna húzódott, melynek négy, téglából falazott, egy kivételével kör alakú derítője is előkerült. A déli fal közepe táján ugyancsak előkerült egy nagyobb, szintén kör alakú derítő, melynek megépítésekor a déli kőfalat áttörték. Mivel a 2000-ben ásott csatornaárkokkal a falak vonalát követték, a maradványokon átfutó rétegek elpusztultak. Mindazonáltal a két fal közötti rétegsor megmaradt (2. kép), így a rétegviszonyok (2. rajz) többé-kevésbé rekonstruálhatóak voltak, s ez a tény fontos volt az építmény funkciójának tisztázásához. A jelenlegi felszín alatt 160 cm-rel vékony, habarcsos csík húzódott a két fal között. Mivel a szint alatt a falak jellegzetes alapozási struktúrát mutatnak, bizonyos, hogy a habarcsos csík az épület egykori belső járószintjét jelzi. A falakból csupán 30-35 cm-nyi felmenő szakasz maradt meg. A szint felett egy 35 cm vastag, vöröses, habarcsfoltos, agyagos réteg hú-