Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

B. Gál Edit: Az Orczy-kert története

A kastély utolsó tulajdonosa, a leányági leszármazott, báró Wildburgné 1935-ben úgy döntött, hogy felajánlja az ingatlant a városnak megvételre. Végül a kastély és a park 1937-ben 240 ezer pengőért került Gyöngyös tulajdonába. A visszaemlékezések szerint, amikor a bárói család elhagyta az épületet a kert a következőképpen nézett ki. A DK-i részen kb. a mai kisvasút állomásépületének magasságában egy „Tamaris"-sal körbeültetett teniszpálya volt, amelyet valamikor a század 20-as éveiben alakítottak ki. A kert északi falánál lévő két tiszafa előtt, három mesterségesen kialakított „dombon" díszlett a japánkert. Ez a hármas domb fűvel, illetve pünkösdi rózsával volt beültetve. Szökőkutak A parkban három szökőkutat említenek. Az egyik az épület ÉK-i szegleténél volt. Talapzaton álló, bronzból készült, antik görög szoborra emlékeztető, korsós nőalak. A víz a korsóból folyt az előtte lévő kis medencébe. (A szobrot az 50-es években eladták a MÉH-be.) E mellett a kút mellett hatalmas páfrányfenyő állt. (12. kép) A másik, a jelenleg is meglévő, lefedett kút helyén, illetve tetején egy rózsaszín, „csavart fülű" márvány tál, a harmadik a teniszpálya fölső sarkánál volt, de abba az 50-es években beleesett egy kisgyerek, így betömték. Alakjára nem emlékeztek. [A visszaemlékezők elmondása alapján az egyik szökőkút ehhez hasonló volt, két oldalán csavart „fülekkel ". (Részlet az orangerieről készült festményről) j Gloriettek A barokk kastélyhoz kelet felől „írásos" kert csatlakozott, északi és déli sarkain egy-egy saroképítménnyel. Ezek helye megegyezik az egykori majorság hasonló építményeinek helyével. A XIX. század elején a terület D-i oldalán az épülettől azonos távolságban építettek két gloriettet. A park délnyugati sarkán, az 1740-es években is már álló egyik sarokbástyát alakították át emeletes, fedett glorietté. Az 1827-es telekbővítés tervrajza ugyanis egy nyolcszög alapú építményt jelöl, (a barokk kert ÉNy-i bástyáját) amelynek alaprajza azonos a kert DNy-i sarkán álló mai emeletes gloriett alaprajzával. Valószínű tehát, hogy 1827-ben ezt az egykori kapubástyát átépítették, míg a másikat lebontották. Erre az átépítésre lehet következtetni a gloriett földszinti részének robosztusságából. Felmerül a kérdés, hogy az építmény(ek) nem kapcsolható(k)-e az egykori majorsághoz? Erre csak falkutatás adhat választ. Az épület felújítása során az emeleti betonpadlót felverve előkerült az eredeti „farönkökből" összeácsolt fedés, amelyhez hasonló a főtéri Grassalkovich-ház felújításánál is látható volt. A gloriettek az angolparkok kedvelt látványelemei. Szolgálhattak kilátóként (pl. esetünkben a keleti nyitott tetejű pavilon), vagy pihenő, hűtőző helyiségként is. Az 1940-es évek elején még az eredeti lépcsők vezettek a gloriettek emeletére. A DNy-i fedett épületbe külső, „fordított S" alakú lépcsőn lehetett felmenni. (13. kép) 1826-ban a keleti kertkapu mellett új, nyitott tetejű, teraszos kilátót emeltek. A XIX. századi átépítéshez készült látványrajzon mindkét gloriett megjelenik, bár a keleti esetében a rajzoló nyitott, de kupolával fedett kerti épületet ábrázolt. Nincs rá adatunk, hogy a kupola