Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

B. Gál Edit: Az Orczy-kert története

Ugyanakkor előkerült egy kb. 4 m átmérőjű, 9,5 m mélységű kút, amelyhez DNy felől boltíves, téglával kirakott „alagút" csatlakozott. Rendeltetéséről ezideig pontos információink nincsenek, de az építéshez használt téglajegyek alapján a barokk építkezéshez kapcsolhatók. (3. kép) A kastélyhoz kelet felől „írásos" kert csatlakozott, északi és déli sarkain egy-egy saroképítménnyel. Ezek helye megegyezik az egykori majorság hasonló építményeinek helyével. Az 1827-es telekbővítés tervrajza egy nyolcszög alaprajzú építményt jelöl, amely azonos a kert DNy-i sarkán álló mai emeletes gloriett alaprajzával. Valószínű, hogy 1827-ben ezt az egykori kapubástyát átépítették, míg a másikat - nem lévén többé semmi funkciója - lebontották. Egykori helye azonban még az 1867 körül készült kataszteri térképen jól látszik. A XVIII. században az érkező vendég minden bizonnyal a Csapó utcán (ma Jókai u.), a Piarc utcán (ma Fő tér) és a Bene utcán (ma Szt. Bertalan és Kossuth u.) keresztül érte el a kastélyt. A kert szinte rányílott a Bene utcára és a parteren keresztül átvezette az érkezőt az épület udvarába. Az építkezés során váltott levelekből következtethetünk arra, hogy az áthajtós barokk kert középtengelyében egy díszes nagykapu állt (kb. a mai Dózsa György u. 2. sz. ház kapujával szemben), amely a hatvani Grassalkovich kastély kerti kapujának mintájára készült. A régi kapupilléreket a XIX. század elején, a kert kőfallal való körülkerítése idején befalazták, így helye és helyzete még az 1900-as évek első felében is jól látszott. Hogy a megmaradt alaprajz nem csak terv, hanem meg is valósult, bizonyíték rá a II. József-féle első katonai felmérés, melyen tisztán kivehető az U alakú épület az udvart északról lezáró hosszú ingatlannal, valamint a nyugatra lévő kert a kapupillérekkel. Nem jelzi azonban a kelet felé lévő L alakú épületet. 1780-ban már „Ezen palotának a kerítésekben is, ugyan a kétfilagóriájában sok reparátió szükséges." Az 1790-es években mind a pesti, mind a tarnaörsi kertben nagy „átalakítások" kezdődtek. Pesten Bernhard Petri tervei alapján megépült az angolpark, s ugyanebben az időben Tarnaörsön is hasonló munkáknak vagyunk tanúi. Az Orczy család terv- és térképtára több kert, illetve veteményeskert rajzot tartalmaz Gyöngyösről, de az itt tárgyalt területtel egyik sem azonosítható. Mivel ezidáig egy esetleges park-átalakításról sem részletes térkép, sem írásos források nem kerültek elő, a fenntartásról valamint üvegház létezéséről csak egy 1819-es illetve egy 1820-as számadáskönyvből szerezhetünk tudomást. A család foglalkoztatott egy kertészt, kinek bére egy ferályra, vagyis egy negyed évre 31 forint 15 krajcár volt, egy kertészlegényt ferályonként 20 forintért és 5 kertsegítőt 6-6 forintért. Ugyanebből a számadáskönyvből tudjuk, hogy októberben „A Gyöngyösi Nagy Kertben a Czitromfák ki és béhordásakor segítő válogatott 7 napszámosnak" l-l forintot fizettek. December elején a „Gyöngyösi Kert szükségére tsinált kötelekért és spárgákért" 15 forintot adtak ki. Ugyanebben a hónapban „A Gyöngyösi külső, belső háznál, a Fabrikában és kertben lévő kályhák igazítása" 58 forintba került. Ez azt jelenti, hogy a parkhoz már ekkor valamilyen melegház tartozhatott. A családnak a XIX. század elején több ingatlana is volt Gyöngyösön. Leányági öröklés révén övék volt a Sólymos (ma Petőfi) utcai Haller- vagy belső kastély, az Egri szekérút melletti külső kastély a nagy kerttel, a Fabrika vagyis a posztógyár, és a Nagy patak nyugati oldalán egy veteményes kert. Ezek közül a legnagyobb kiterjedésű kert a Belső-Mérges melletti volt. A kertben a kor szokásaink megfelelően délszaki növényeket helyeztek el (citrom, narancs, kávécserje stb.), amelyeket télre védett helyre hordtak.