Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

M. Bán Beatrix-M. Nagy Éva: A gyöngyösi Orczy-kastély (Mátra Múzeum) belső festőrestaurátori kutatásáról

díszítőfestés található. Ezt tekintjük az I. kutatási szakasz egyik legnagyobb - nem várt eredményének. A kutatás folyamán egyre több helyiségben találtunk hasonló rétegrenddel, festéstechnikával, kiosztási rendszerrel, színhasználattal alkalmazott, barokknál későbbi díszítőfestést. A festés a földszinti és emeleti folyosók későbbi ablaknyílásait és az átalakított építészeti formákat követi. A földszint 5 számú helyiség oldalfalán lévő díszítőfestésre kétrétegű papírtapétát ragasztottak. A lefejtett tapétákat nedvesen szétválasztva, szennyeződéstől megtisztítva előtűnt a BUDAPESTI HÍRLAP 1907. május 14-i száma. Ezt az újságpapír-megerősítést a vakolat repedésére alkalmazták tapétázás előtt. Festésrétegünk tehát 1907 előtt készült. Arra következtettünk, hogy a díszítőfestés egy nagyobb építési - vagy felújítási periódushoz köthető. Ezért a bizonyosan 1826-ban kialakított K-i szárny díszlépcsőházában kutattunk tovább, hogy a falfestés korát meghatározzuk. A kutatás eredménye igazolta feltevésünket, miszerint a lépcsőházban alapvakolaton első rétegként ugyanaz a technikájú, stílusú, kiosztásrendszerű és színhasználatú díszítőfestés van, mint amit az emeleti és földszinti terekben 1826-ra datáltunk. A klasszicista átalakításkor új vakolatra - néhol meghagyva a barokk vakolattöredékeket, festették a díszítőréteget. Az alulról történt nedvesedés miatt a lábazati vakolatot a földszinten néhol cementes vakolatra cserélték. A földszinti helyiségek nedvesedésének problémája nincs megoldva. A termekben sókivirágzások, vakolatleválások láthatók. A meszes technikájú festést alámeszelt felületre készítették. Színhasználata szürke, rózsaszín, lilás homokszín, zöld alapú, mely pasztell-árnyalatok a meszes technikára jellemzőek. Alapmotívum a 20-25 cm széles zárósávig kifutó horizontális sávos osztás, néhol függőlegesen osztatlan (pl. folyosókon és fsz. 2-es teremben) vagy vertikálisan is osztott, így jellegzetes klasszicista kváderfestésként jelenik meg a falfelületeken. Az egyszerű sémát ötletesen és meglepően sokféleképpen variálták a különböző helyiségekben pl.: - alapszínezéssel, - mintán belüli színárnyalásbeli különbséggel, - osztócsík duplázásával, triplázásával, - osztócsík riccerrel való hangsúlyozásával, - vertikális osztás sávonkénti eltolásával, - hálós kiosztással, - csomópontokban egyszerű motívumok elhelyezésével, - szélek, patronált bordűrminta-díszítésével, - sablon ált rozettákkal, - mennyezeten kazettás osztással. Ezek a változatos megoldások még az úgymond provinciális jelleget is gazdaggá és látványosan különlegessé teszik, ugyanakkor a visszafogottabb klasszicista enteriőrök megjelenését reprezentálják. Az I. szakaszban végzett kutatás során főleg klasszicista díszítőfestés került elő a (földszint: 43, 42, 3, 5, helyiségekben, az 50-es díszlépcsőházban). AII. szakaszban ehhez a periódushoz tartozó réteget a klasszicista díszlépcsőházba vezető kapubejáró falain valamint a volt kerek alaprajzú fürdőben találtunk (33, 19). Az emeleti és földszinti 1826-ban hozzáépített terekben az E-i és K-i szárnyon klasszicista díszítőfestés nem, vagy csak néhol, lespachtlizott felületű nyomokban, értelmezhetetlen fragmetnumokban került elő. 2005-ben a kiállítások lebontásakor váltak kutathatóvá az első szakaszban kimaradt terek valamint azok a helyiségek, ahol szinte bizonyosan barokk kori falképekre számítottunk.