Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

Simon Zoltán: A gyöngyösi Orczy-kastély műemléki falkutatásának eredményei

A földszinti terek (2. rajz) Mivel az udvari homlokzatok kutatása során kiderült, hogy a barokk kori nyitott árkádok kőoszlopai és/vagy áthidaló téglaövei jórészt megvannak, s azok összhangban állnak a folyosók boltszakaszaival, nyilvánvalóvá vált, hogy a csehsüvegboltozatos folyosószakaszok boltozatai eredetiek. Ezek íveitől azonban feltűnően figyelmen kívül hagyó nyílások találhatóak a déli szárny udvari fala előtti folyosó (53. számú tér) déli falában, a kapualj két oldalán. Különösen bántó az emeletre vezető lépcső nyílásának a folyosóboltozat hevederívét teljességgel figyelmen kívül hagyva megépült áthidaló íve. Mindezek alapján várható volt, hogy a nyílás utólagosnak fog bizonyulni. Ennek igazolása érdekében megvizsgáltuk lépcsőháznak (51. számú tér) a nyílás folytatásában levő oldalfalait. A várakozásnak megfelelően a kérdéses helyen, a nyugati oldalon csorbázat maradványaira leltünk, melynek alapján állítható, hogy a nyílás helyén eredetileg folyamatos fal volt. Mindez felvethette volna annak lehetőségét is, hogy a barokk lépcsőház földszinti nyílása nem ezen a helyen volt, azt csak 1826-ban alakították itt ki. Azt, hogy a barokk főlépcső egyébként a mai helyén állt, a restaurátori kutatás igazolta, hiszen a lépcsőház emeleti részének (124. számú tér) keleti oldalfalán az emeleti folyosó falsíkjáig kifutó barokk vakolatréteget azonosított. Ez a tény kétségtelenné tette, hogy a barokk lépcső ugyanott érkezett fel az emeleti folyosóra, ahol most. Az 51. számú tér nyugati falán talált csorbázat viszont azt tette kétségtelenné, hogy a lépcső bizonyosan nem ott indult, ahol ma! A probléma megoldását a kapualj nyugati, illetve az 1. helyiség keleti falában megtalált barokk ajtó (41. kép) jelentette. Ez vezethetett valaha a barokk főlépcső előterébe. Ez megengedi azt, hogy az eredeti lépcső - egy további pihenő beiktatásával - ugyanott érkezzen fel az emeletre, mint ma. Az eredeti elrendezést 1826-ban változtatták meg, amikor a kapualjból nyíló pincelejáratot is megszüntették. Hasonlóképpen a már az udvari homlokzatokon is megfigyelt, jellegzetesen a klasszicista periódushoz köthető, kő-tégla vegyes falazatot találtunk a folyosónak a kapualjtól keletre eső falszakaszában is. Igen nagy a valószínűsége annak, hogy eredetileg e nyílás helyén is folyamatos falszövet volt egykor, melyet csak a klasszicista átépítéskor bolygattak meg. Mindez egybevág azzal a megfigyeléssel, hogy az eredeti, emeletre vezető melléklépcső (cselédlépcső) a déli szárny udvari fala előtt húzódó folyosóval párhuzamos, jelenlegi, dongaboltozattal fedett folyosó (40. számú tér) helyén (szemközt az eredeti pincelejárattal!) volt egykor, s ennek északi fala - legalábbis a kérdéses helyen - eredetileg nem volt nyílással áttörve. A déli szárny előtti folyosó a tapasztalatok szerint eredetileg közvetlenül kapcsolódott a keleti szárny udvari homlokzata előtti folyosóhoz, legalábbis a jelenlegi pinceajtó feletti téglafalazat utólagos építménynek bizonyult (42. kép). Ez csak úgy képzelhető el, hogy a pincelejáratot eredetileg csapóajtó fedte, s a két folyosószakasz között - a csapóajtó zárt állapotában - akadálytalan volt az átjárás. A folyosó másik, nyugati végén modern falazatra bukkantunk, mely egészen új építmény, hiszen az 1978-ban megjelent műemléki topográfiában közölt alaprajz a maitól jelentősen eltérő állapotokat tükröz. Ekkor itt még egy - részben bizonyára 20. századi osztófalakkal három szakaszra bontott - tér volt itt, mely a klasszicista átépítés során keletkezett. Ez a tér az 1826-os terv szerint előszoba (Vorhaus) volt, elbontott falainak nyomait a 3. helyiségben megtaláltuk. A folyosóról ide vezető nyílás helyén a barokk korban ajtó lehetett, mely a mai 3. számú helyiség megközelítését szolgálta a folyosó felől. A modern fal mögött újabb modern falat találtunk, melyben másodlagos helyzetű kőfaragványok is előfordultak. A déli szárny udvari fala előtti folyosó keleti szakaszával dél felől párhuzamos, dongaboltozattal fedett folyosó (40. számú helyiség) déli falán valóban megtaláltuk az eredeti, ba-