Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

Simon Zoltán: A gyöngyösi Orczy-kastély műemléki falkutatásának eredményei

szont nem feledhető, hogy az 1946-os terv, annak dacára, hogy valóban sok jel mutat arra: készítésekor egyszerűen lemásolták a klasszicista tervet, számos ponton aktualizálta is azt. Mindezek alapján feltehető, hogy a két szélső ív - ha rövid időre is - be volt falazva. Ezt látszik erősíteni az, a két modern téglákkal kifalazott sáv, melyek a két szélső ív külső, viszszafaragott részeit takarja. A visszafaragott szakaszok talán az egykori elfalazás bekötését szolgálták egykor. Ugyanilyen kőoszlopok, és a rajtuk nyugvó kosáríves téglaívek kerültek elő az udvart kelet és nyugat felől határoló falakban is. Az oldalfalakon a két-két északi kőoszlop már hiányzik, az ívek azonban mindkét oldalon végig követhetőek, egészen az udvart észak felől határoló falig. A kőoszlopokon és az íveken megtalált beforduló fehér meszelések jól bizonyítják, hogy az ívek valaha teljesen nyitottak voltak. Elfalazásuk 1826-ban következett be. A befalazáshoz falazókőként felhasználták a kiváltott kőoszlopok fejezeteinek darabjait (23. kép), továbbá barokk nyíláskeret-töredékeket (24. kép) is. Mindenesetre meglepő, hogy a klasszicista átépítési terv mindössze három megtartandó barokk oszlopot tüntet fel (közülük a két északi valójában nem is maradt meg!). A földszinti faltükröket az ívek befalazásakor alakították ki, a déli szakaszokon oly módon, hogy megvésték a megmaradt barokk oszlopokat is (25. kép). Az újonnan kialakított nyílások kőkeretei kivétel nélkül másodlagosan felhasznált, eredetileg szalagkeretes, azonban díszítésétől megfosztott barokk kőkeretek, melyeket ráadásul - a faltükrökben elhelyezett nyílások kivételével - utólag vízszintesen besávoztak, hogy illeszkedjenek az 1826-ban kialakított, a földszinti szakaszon sávozott felületű homlokzathoz (26. kép). A faltükrökben elhelyezkedő nyílásokról kiderült, hogy eredetileg ajtók voltak, csak a XIX. század végén, esetleg a XX. század elején alakították őket ablakká. Ezek is eredetileg szalagkeretes, azonban tagozatától megfosztott, barokk ajtókeretekből lettek utólag összetákolva (27. kép). A barokk ajtók eredetileg alacsonyabbak voltak, ezért a nyílások alsó részére egy-egy elemet betoldottak. Ilyen ajtó állhatott egykor a keleti oldal északi faltükrében is, melynek helyén ma modern kori mellékhelyiségek nyílnak. Az északi, klasszicista szárny udvari falán természetesen nem kerültek elő nyitott ívek. A nyílásoknak itt is sávozott felületű kőkeretük van, ezek azonban nem másodlagosan felhasznált elemekből vannak összerakva, hanem tagozat nélküli, klasszicista kőhasábok (28. kép). Itt, a nyugati, jelen formájában teljesen átalakított ablak helyén eredetileg szintén kőkeretes ajtó állt. A kőkeret beforgatott darabja jól látható az ablak alatti falazatban (29. kép). A homlokzat tengelyében látható félköríves alaprajzú falifülkéről kiderült, hogy egy falikút maradványa. A 150 cm-es átmérőjű, kör alaprajzú, kváderfalazatú, jelenleg eltömedékelt kút, vagy ciszterna a kérdéses pont előtti udvarszakaszon előkerült. A kút, vagy ciszterna nagy valószínűséggel barokk kori eredetű, a klasszicista átépítéskor oly módon használták fel, hogy az újonnan épített északi szárny udvari fala a kút tengelye felett került kialakításra. A falifülke egyébként eredetileg félköríves záradékú volt, csak utóbb alakították egyenes záradékúvá (30. kép). Meglepő módon az 1946-os terv által tükrözött állapot eltér mind az 1826-ban tervezett, mind a jelenleg is fennálló állapottól. Bizonyára tervbe vették ekkor az udvari nyílásrendszer átalakítását, mely végül nem következett be. Lényegében a földszinti szakaszon tett megfigyelésekkel megegyező jelenségeket tapasztaltunk az emeleti homlokzatszakaszokon, legalábbis ami a barokk kori periódus maradványait illeti. A földszinten megtalált pillérek felett ugyanolyan méretű, (itt is lefaragott) fejezetű, azonban itt elszedett sarkú kőoszlopok állnak, melyekre itt is kosáríves téglaívek támaszkodnak (31. kép). A nyugati és a keleti oldal északi kőoszlopai itt is hiányoznak, de az ívek végig követhetőek. A beforduló fehér színű meszelésrétegek tanúsága szerint ezek