Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

B. Gál Edit: Az Orczy-kastély építés- és birtoklástörténete

ra 1951 augusztusában kerül sor, az MTH 192. számú Intézet és a 8. számú Tanműhely megalakításával. Ez a tanműhely, valamint a tanulóotthon kapott helyet 1951 végén a kastélyban. A földszinten voltak az irodák, raktárak és az orvosi rendelő. Az emeletre kerültek a szerszámkészítő és lakatos műhelyek, a kertre néző északi frontra a kollégiumi szobák. Az emelet északi részén négy szobát összeszakítanak, itt alakítják ki az ebédlőt és a konyhát. (25. kép) Falakat bontanak, ajtókat cserélnek, s mivel az intarziás parketta alkalmatlan a hatalmas esztergagépek rögzítésére így felszedik, s az udvar közepén elégetik azokat. Hasonló sorsra jutnak a kovácsoltvas korlátok, az eredeti zárak és kilincsek, amelyek a MÉH telepen kötnek ki. Csodával határos módon megmaradtak a „barokk" lépcsőház melletti nagyterem, valamint az ebből nyíló DNy-i sarokszoba plafonjának stukkói. (26. kép) Ugyancsak megmenekült a rombolástól a XIX. századi átépítési terven „Speise Saal"ként feltüntetett terem díszítése. Az adatközlők „fehér-arany" szobaként emlegették, bár mint mondták ekkorra az aranyfestés kissé megfeketedett rajta. (27. kép) A földszinten is több átalakítás történt, amelyről későbbi felmérésekből tudunk. A báró előszobáját a már fent leírtak szerint feldarabolták, a mellette lévő szobát is két részre osztották. Az elejében vizesblokkot alakítottak ki, ajtót nyitva a kapualj felé. Ezt a vizesblokkot valamikor a 70-es években megszüntették. Vele szemben a folyosó másik oldalán is áttörték a falat, ugyanakkor befalazzák a mellette lévő eredeti ajtónyílást, amelyet majd csak a 80-as évek második felében nyitottak meg ismét. A lépcső alá forduló folyosórészt lezárták és az udvarról nyíló férfi, és női WC-t alakítottak ki. Lecserélték a nyílászárókat. A 60-as években a meglévő tokokhoz új ajtókat, illetve ablakokat csináltattak. Ekkor alakították ki az udvari lépcsőház melletti pincelejárót, s elkészült a terv az udvari homlokzat felújítására is. Alapja sima, durva vakolat. A kváderos homlokzati részt, valamint a nyíláskeretezést 1,5 cm vastag vakolatból írták elő. A nutázás magassága a terven 2 cm. A nyíláskeretek a kváderezett részeken a vakolat síkjában készültek, nutával kialakítva. Az eredeti párkányok megmaradtak. Lábazatként a helyszínen felhordott szürke műkövet terveztek. A belső homlokzat színezése (sárga, fehér) megegyezett a külső homlokzat színezésével. A 80-as években ismét változás történt. A városi könyvtár kiköltözése után a földszint DNy-i sarokszobáját és az azt követő kis termet összenyitották. Pincék Már a barokk kastély alatt is pince húzódott, amelynek egyik lejárata az épület DK-i sarkában nyílt. A pincéről eredeti felmérés nem maradt fenn. Sajnos a rendelkezésre álló iratokból nem derül ki, hogy létrejötte az 1770-es építkezéshez kapcsolható-e vagy már az 1740-es években is megvolt a kerti épületek tartozékaként. A DNy-Ny-i ágat a kapualjtól Ny-ra nyíló kis helyiségből közelítették meg. Az egykori lejárat helye a pinceág plafonján jól látható. A két ág között jelentős a szintkülönbség, s itt, a lépcső alján kialakított beton alatt lép ki az épületből az egyik „alagút" ág, amely egészen a járda vonaláig követhető. Az alagút teteje magasabban van, mint a Ny-i ág padlószintje, ezért fölmerülhet a kérdés, hogy nem a két majorsági épülethez tartoztak-e? Az épületet és a kertet behálózó járat-rendszer mindenképpen feltárásra szorulna, hogy építési idejét meg lehessen állapítani. Az eddig ismert (az udvar alatt futó) alagutak hasonlóak, mint a kastélyból ÉNy-ra kilépő, de a keleti oldalon is van egy sokkal kisebb járat, amely a keleti főbejárat sarkától É-ra vezet ki, s amelyből értékelhető tégla nem került elő.