Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

B. Gál Edit: Az Orczy-kastély építés- és birtoklástörténete

panonjával szemben), amelyet a XIX. század elején úgy szüntettek meg, hogy egyszerűen befalazták a kert kőkerítésébe, így helye és helyzete még az 1900-as évek első felében minként azt az adatközlők is megerősítették - jól látszott a kert nyugati falában. Nem tudni, hogy ez a kerti kapu, vagy az épület középtengelyében lévő nagykapu készült-e a hatvani Grassalkovich kastély bejáratának mintájára, de Orczy Lőrinc ide küldi le a megfogadott lakatost „mustra végett". „Nem szükséges, hogy annyi sok cziffraságot s nagy vasakat adgyon hozája, hanem csak jók legyenek - írja gyöngyösi provisorának a mintákat látva. A sarokvasnak sem kelletik illy nagynak lenni ez egy várkaput is megtartana. " A kert felújításával kapcsolatos földmunkák során előkerültek az északi, téglalap alakú épület alapfalai. Sajnos a régészeti kutatás sem tudott igazán magyarázatot adni rendeltetésére. A 34,5 m hosszú alapfalak vastagságából (50 cm) és a helyiség szélességéből (280 cm) ítélve sem istálló, sem kocsiszín nem lehetett. Ez annál is inkább valószínű, mert a barokk kastélyhoz tartozó istállók az épülettől délre, a szemközti oldalon, a későbbi klasszicista gazdasági épületek helyén voltak. A vizsgálat egy masszív kőépítmény lehetőségét is elvetette. Padlószintje kb. 160 cm mélyen a mai felszín alatt, a feltárt falak magasságában található. A 160 cm-es belmagasság túl alacsony ahhoz, hogy teljes mértékben föld alatti pince legyen. Mivel a II. József-féle XVIII. század végi I. katonai felmérésen tisztán kivehető az U alaprajzú barokk kastély és az udvart északról lezáró téglalap alakú építmény, így joggal feltételezhetjük, hogy föld feletti részének, falának is kellet lennie, hiszen a felmérés föld alatti objektumokat nem tüntetett fel. Analógiákat keresve, illetve kerttörténészekkel folytatott megbeszélések során felmerült egy favázas, vagy teljes egészében fából készült, félig földbe süllyesztett melegház lehetősége. Az Orczyak 1819-es számadáskönyvében ugyanis kifizetendő tételként jelenik meg ősszel a kertsegítőknek fizetendő bér a citromfák „behordásáért." Az építmény XVIII. század eleji majorsággal való kapcsolata szintén felmerülhet, de ekkor is kérdéses rendeltetése.

14 Ugyanekkor előkerült egy kb. 4 m átmérőjű, 9,5 m mélységű kút, vagy ülepítőakna (Vízmélysége az adott időszakban 4,5 m volt.), amelyhez DNy-felől boltíves, téglával kirakott „alagút" csatlakozott. Ez a csatorna valószínűleg a kastély szennyvizének elvezetésére szolgált. Nem csak itt a kerti részen, hanem az udvar alatt is megtalálhatók ezek a vegyes falazatú elvezető csatornák. Az építéshez használt téglajegyek alapján a barokk építkezéshez kapcsolhatók. A feltárás során az ülepítőből, az „alagút" falából és az épület ÉK-i sarkánál felszínre került kb. 1,5-2 m mélyen lévő, kötésbe rakott téglasorból négyféle téglajegy került elő: az OL nyilvánvalóan Orczy Lőrinc nevének kezdőbetűi. Gróf Forgách Miklós téglaégetőjéből valók az NGF I. (Nicolaus Graf Forgách) és az NCFI. (Nicolaus Comes Forgách) jelzetű darabok. (9., 10. 11. kép) (Csiffáry Gergely és Kovács Béla meghatározása.) A római számok a mintadoboz számát jelölik. Ilyen téglák kerültek elő a kastéllyal szemközti Szt. Erzsébet templom kriptájából, amelyről tudjuk, hogy a templom 1775-1779 közötti átépítése során készült. A kriptát 1807-ben lezárták. A dátum tehát megegyezik a barokk építési periódussal. Bár Forgách Miklós téglaégetője hosszú évtizedeken át működött, s ellátta alapanyaggal a városi építkezések nagy részét, mégis mód van a téglajegyek alapján bizonyos datálásra. Az 1770 körüli téglákon ugyanis kissé archaikusabb, írott formában jelennek meg a monogramm betűi, míg a későbbi, XVIII. század végi, XIX. század eleji darabokon már nagyobb, határozottabban elkülönülő egyszerű nyomtatott írásjegyeket látni. A negyedik IA monogram minden bizonnyal az Almásyakhoz kapcsolható. 14 Simon Zoltán: Az Orczy-kastély régészeti feltárásának dokumentációja. 2000. Mátra Múzeum Adattár