Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2005)

Földessy Mariann: Az Orczy-kert napjainkban

helyét jelöli. Ezt a növény latin majd magyar neve követi, ezután a darabszám található. A listában szinte valamennyi fajnév után jellemzés következik. Mivel a kertészeti revitalizáció és a kert múzeumi célú átalakítása során igen fontos tényező a meglévő fák koronaátmérője, ezért annak felmérése is elkészült. A tervezési munkák érdekében ezt ugyancsak jelöltük a mellékelt térképen. A fajel melletti szám a lombkorona átmérőjét jelenti méterben. Dendrológiai lista Páfrányfenyők 1. Páfrányfenyő (Ginkgo biloba) 1 db. A XVIII. század elején jutott el a ginkófa északnyugat-Kínából Európába. Eredeti hazájában 700-800 m feletti hűvös völgyekben él. A páfrányfenyőnek különös legyező alakú levelei, kúpos koronája van, szép megjelenésű fává fejlődik. A tudomány, élő kövületként tartja nyilván a taxont, így oktatási célokra kiemelten felhasználható. Ez a fa még nagyon fiatal. Mivel a növény kétlaki, célszerűnek látszana mindkét nem képviselőjét megjeleníteni. (Jelen példány nemét csak a megfelelő vegetációs ciklusban lehet megállapítani). A Páfrányfenyő egyre nagyobb teret kap mint gyógynövény, Európában és a Távol-Keleten ugyanis évszázadok óta használják. Ciprusfélék 2. Oregoni álciprus (Chamaecyparis lawsoniana) 1 db. Tetszetős megjelenésű példány, parkkultúrában kedvelt. Ép szélű, tojásdad, háromszögű pikkelylevelei keresztben átellenesen állnak. Termős tobozkája a hajtáscsúcsokon fejlődik és kb. 1 cm nagyságú. Természetes állományai 800 m és 1000 m-en találhatók óceáni éghajlaton. Európába a XIX. század közepétől került díszfának. 3. Tuja (Thuja occidentalis) 10 db. Észak-Amerika keleti partjairól került a kontinensre. Legyezőszerű ágai, a zöldtől kékeszöld színárnyalatig pompáznak. Igen magasra növő, sokszor a 60 m-es nagyságot is elérő növények a talajban nem válogatósak, bár a szárazságra érzékenyek. 4. Közönséges boróka (Juniperus communis) 2 db. Az északi félgömb boreális éghajlati övéről és hegyvidékeiről sokfelé elterjedt, környezetére igénytelen növény. A boróka alakja alfajok szerint változó. Egyenes törzsű, karcsú, kúpos, kékeszöld színű örökzöld növény. Kétlaki, termése hamvaszöld borókabogyó, melyet fűszerként és a gin nevű ital készítésére is használhatnak.