Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Hajagos József: Gyöngyös helyzete és szerepe a szabadságharcban 1849 tavaszán
lott sorokban menekülő honvédek magukkal rántották a hadtest többi dandárját is. (Itt vesztette életét a gyöngyösi származású Csikány Ferenc százados is, aki a Dipold-dandárba beosztott 6. honvédzászlóaljban szolgált.) Az elvesztettnek tűnt ütközetet a III. hadtest Wysocki-hadosztálya nyerte meg végül a magyarok számára. A Tápióbicskénél bevetett magyar erők azonban felfedték, hogy délről jelentős magyar sereg közeledik Gödöllő felé. A sors iróniája, hogy a megkerülő hadmozdulatot kigondoló Klapka könnyelműsége tárta fel a magyarok szándékát. Április 6-án a vártnál hamarébb került sor az eldöntő összecsapásra Isaszegnél. Az I. hadtest kezdetben itt is megingott, de a III. hadtest a Király-erdőben mindaddig kitartott, míg Görgei vissza nem fordította Klapka csapatait, s amíg Aulich meg nem érkezett a II. hadtesttel. Estére a magyarok elfoglalták Isaszeget. À VII. hadtest az eredeti parancshoz, vagyis az április 7-i előrenyomuláshoz tartva magát, tétlen maradt, s ez megkönnyítette a császáriak helyzetét. A magyarok ugyan győztek, de nem tudták megakadályozni a császáriak Pesthez történő visszavonulását. Az egy nappal korábban bekövetkezett ütközet következtében a kijelölt magyar alakulatok képtelenek voltak elemi Kerepest. így a gödöllői hadművelet eredeti kitűzött célját nem érte el. A Komáromba vezető legrövidebb utat elálltak a császáriak. Ebben a helyzetben a további hadműveletekről az április 7-i gödöllői haditanácson döntöttek. Itt az a határozat született, hogy a II. hadtest a hozzá csatlakozó Asbóth-hadosztállyal Pest előtt megtévesztő hadműveleteket hajt végre, az I. és III. hadtestek, követve a VII. által is, amely lépcsőzetesen szakad el Aulichtól, Vácon át megindulnak Komárom felmentésére. A tavaszi hadjárat ezen szakasza is magyar győzelmeket eredményezett, április 10-én Vácnál, április 19-én Nagysallónál és április 26-án Komáromnál. Ezekkel a győzelmekkel a magyar honvédsereg sikereinek csúcsára jutott. 16 A sikerekkel a január 2-a óta tervezett, s folyamatosan változó haditervek megvalósultak. Ha nem is döntően, de sikerült a császári csapatokat megverni és taktikai visszavonulásra kényszeríteni. Ez a siker több elképzelés és több személy erőfeszítéseinek közös eredője volt. A gyöngyösi április 1-jei haditanács ennek egy nem elhanyagolható, de nem is meghatározó láncszeme volt, s ilyenként is tisztelhetjük. A megemlékezés koszorúit méltán érdemlik azok a katonák, akik rajta vannak az emléktáblán, s azok is, akiket csak gondolatban társíthatunk hozzájuk. Remélhetőleg a közeljövőben egy valósághoz közelebb álló emléktábla fogja az utókort a gyöngyösi haditanácsra emlékeztetni. Magyar honvédek és vezető politikusok gyöngyösi tartózkodása Mint már utaltunk rá, az első magyar egységek március 30-án vonultak be a városba. Ok a VII. hadtest Poeltenberg-hadosztályához tartoztak. A következő két nap újabb alakulatok vonultak be Gyöngyösre. Március 31-én és április 1-én városunkban tartózkodott a VII. hadtest Gáspár-hadosztályának 1, a Kmety-hadosztálynak 2, és a ^főhadiszállási hadoszlop 2 dandárja, amelyeknek a létszáma kb. 7000-7500 főre tehető. Április 1-én a III. hadtest Leiningen-dandárja is bevonult a városba, amelynek állományába a szabadságharc legnagyobb hírnevet kivívott alakulatai tartoztak, így a 3., a 9. és a 19. (Schwarzenberg-) gyalogezred III. zászlóalja. A dandár létszáma kb. 2500 fő volt. Ezzel kb. 10 000 főre növekedett a városban elszállásolt katonák létszáma. Ehhez a létszámhoz még hozzá kell számítanunk a VII. és III. hadtestek főhadiszállásához tartozó tiszteket és egyéb beosztott katonákat. A katonák házakhoz lettek elszállásolva. Gyöngyösiek ekkora létszámban először láttak magyar katonákat. Gyöngyöst gyakran éri 16 HERMANN Róbert 1996. 300-303. (KEDVES Gyula), PELYACH István 1994. 81-97.
