Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

B. Gál Edit: Az Orczy-kert története

A keleti főbejárat 1930 körül. Ugyancsak a vadszőlővel befuttatott kerti bejárat tűnik fel még az 1930-as évek végi felvételeken is, előtte az ellipszis alakú virágágyás maradványaival. Az angolpark rajza egy múlt század végi térképen. A kastély utolsó tulajdonosa, a leányági leszármazott, báró Wildburgné 1935-ben úgy döntött, hogy felajánlja az ingatlant a városnak megvételre. Végül a kastély és a park 1937ben 240 ezer pengőért került a város tulajdonába. A visszaemlékezések szerint, amikor a bárói család elhagyta az épületet a kert a következőképpen nézett ki. A DK-i részen kb. a mai kisvasút állomásépületének magasságában egy „Tamaris"-sal körbeültetett teniszpálya volt, amelyet valamikor a század 20-as éveiben alakítottak ki. A kert északi falánál lévő két tiszafa előtt, három mesterségesen kialakított „dombon" volt az ún. japánkert. Ez a hármas domb fűvel, illetve pünkösdi rózsával volt beültetve.