Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Veidner Tibor: Gyöngyös város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében
vén azt, hogy nemes személyé, avagy nem „proportione dicarum" a tanácsosok földjét is kiadták. 22 Minden tíz pénz taksa után egy egész kötél mérésföldet osztanak. - A tanácsnál igénylőknek - mely kötél 20 közönséges lépést tesz, s elosztására nyilat vetnek, hogy melyik utca kezdi. 21 A földosztás után a városi kiáltó kikiáltja, hogy kinek hol van földje, de az osztás örömére „zenebonáskodók" a bírótól megbüntetnek. A földek nagyságát becsüléssel felmérik és a tagosítás szempontjából már a fölcserék is előfordulnak, különösen a szőlőknél. 24 A mezőgazdasági föld- és értékmérők változása szerint a jobbágytelkek 22 holdjával szemben 16 zsellér képezett egy portát. Céheknél egy kapást 5 idesre tettek - minthogy a fructust isteni szolgálatra fordítják. - A kenderföld 12 pozsonyi mérő szántóföldnek felel meg. 25 A Graccchus testvérek nyomán megindított földosztással, amit véletlenül sem szabad összetéveszteni a mai értelemben vett földosztással, célszerű birtokpolitikával Gyöngyös századokkal megelőzte korát, de a mai kort is, és megvetette alapját századokra a helyes gazdaságpolitikának. III. Gyöngyös létének első pillanatától kezdve magában hordozta egyoldalúlag zártkörű földrajzi fekvésénél, foglalkozásánál, zöldszereteténél fogva a birtokszerzési vágy csíráját. Északon a Mátra gerince limesként zárta el terjeszkedési lehetőségét, amely már útjában kereszteződött a hegyaljai települések síkvidéki határkitolási szándékával, de a hatalmas medence kárpótlóan biztosította még domináló szőlőtermelését, erdőgazdálkodást, vadászatot a Mátrában, szántóföldi termelést, rét-legelő gazdálkodást, délen az alföldi és hegyvidék ütközőpontjában az ipart és kereskedelmet. A határvillongások az előszázadfélben nem is veszedelmesek, csak a kuruc, labanc világ letűntével birtokrendezéssel, lakosság megszaporodásával járó földszerzési törekvésekkel lesznek kiéleződővé. Feléled ismét a törzsnek elhelyezkedésekor figyelembe vett szempont is, a természetes határelválasztódás és a föld honfoglalásának jogfolytonosságára a „localitas ab im memorali pacifice" való ragaszkodó birtoklás. 26 A határvonalak közel húzódnak, egymás mellett haladnak, majd összeérnek hol hegygerinc, patakárok irányát követve, hol egy tavat átszelve, avagy lehelyezett határkövet, sziklatömböt megkerülve „melyet a boszorkányok vittek volna oda". Míg az Alföld felé földhányás keresztjelzésekkel ellátott fák, felállított határoszlopok, cserjék mentén némely hol kifüggesztett földesúri arckép előtt halad. A határjelzőket határnagyobbítás céljából gyakran megmozdították, „elsikkasztották", új utakat taposnak ki gyepűről. 27 A tanács ezért gyakran személyes szemlét tart tanúkkal, törvényes tiszti nyomozást indít a vitás határrészek felett, amelyről határjárási jegyzőkönyvet vesznek fel. Határtestekről szomszédos helységekkel közös megegyezés alapján rajzolatot készítenek, részben a határviták csökkentése, részben stratégiai szempontból. 28 22 Városi jk. V. 660, 60. 23 Városi jk. III. 848. 24 Városi jk. IV. 37. 25 Országos lt. Arch. Regnic. Lad. B.B. Nro. 5. 26 Városi jk. V. 34-5. 27 Sólymos és Gyöngyös közötti határjárási per 1734. évről. Városi lt. LIV/18 25-40. „A hármas hegynek nyugati oldalában lévő kő a Ló Patkó ki lett volna metszve, minthogy az lett volna Sólymos és Bene között az igazi határ és a Barátkövet sem annyira árvíz mosta el, hanem Molnár Mihály nevű solymosi ember sikkasztotta el, aki régóta készült a solymosiak ösztönzésére ezen cselekedetre. " 28 Városi jk. VI. 103. Haller Sámuel Generális a szomszéd helységekkel érintkező gyöngyösi határt a benei pusztától egészen a karácsondi határig lerajzoltatni kívánja és az határoknak megmutogatására több helységek lakosaival gyöngyösiek is küldettek.
