Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Veidner Tibor: Gyöngyös város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében

1704-ben gróf Széchenyi Pál érsekkel, a bécsi udvar megbízottjával. A tárgyalás azonban nem végződött eredménnyel. A gyöngyösi felkelők vak Bottyán Jánosnak, majd 1709-ben bekövetkezett halála után Orczy Istvánnak a vezérlete alatt harcoltak tovább a fejedelem oldalán. „A magyar nemzet háborús szerencséje azonban nem állócsillag, csak meteor, felragyog, tündöklésével bámulatba ejti a világot, majd hirtelen szertepattan, s elsötétülve aláhanyatlik. így hajtotta le zászlóit fényes diadalok után a majtényi tábor. A fejedelem búcsút mond hazájának, a nemzet kibékül az uralkodóházzal. " A kölcsönös engedékenység megteremtette a békés fejlődés lehetőségeit. Uralkodóink megmutatták jóakaratukat, s a királyi kegy több ízben eljutott Gyöngyös felé is. III. Károly országos- és heti vásárok tartását engedélyezte. Bene- és Encs-pusztáknak birtokjogát a város részére megújította. Műveletlen és lakatlan területek olvadtak be az ország, a város gazdasági és politikai életébe, mely az „államgazdasági eszmék gyakorlati erejének megbizonyulása volt".

11 Mária Terézia kitűzött gazdaságpolitikai missziójában „nem lehet semmi olyas, melyeket az Magyarok Hívsége és érdemeitül magham javára minden alkalmatossághokban nem várhatnék és ígérhetnék, mitsemis, akit jó kedvvel és hálaadó akarattal az országh javára minden alkalmatossághokban ell keövetni nem akarnék kész nem volnék, ezeken felül Néktek Királyi Kegyességhemel hajlandó- miket azon s nemzetemhez való különös jóakaratom és szeretetem jele".

12 Országos egységbe való irányulás jellemzi e kor gazdaságpolitikai törekvéseit, mely a török uralom megszűnésével jött létre. A lakosság szíverén át szűrődött az istenszeretet és munka kultusza: „Az harang mellett lévő emberekk pedig gazdálkodjanak illendőképp".

13 IV. Mezőgazdaságpolitika a. Birtokpolitika I. A jobbágycentrumok gyűrűjében - II. A neoaquistica comissio- birtokrendezése és a földosztás. - III. Harcoló város és községek kora. - IV. Új honfoglalás, újravásárolt birtokok. - V. Telekfoglalás, földéhség, földhódítás. - VI. Birtokperek. - VII. Szolgai rend. VIII. Jobbágymunka, robotteher. I. Gyöngyös meglehetősen elzárt autonómiával élte a maga különálló életét, mely elüt a török uralom létrehozta alföldi mezővárosok jellegétől. Míg azok a politikai kényszer és gazdasági környezethatás következményeként jöttek létre, addig Gyöngyös városi önéletet élt és eltekintve a jobbágycentrumok néhány forrásától önellátásra tört. A környék erő- és gazdasági viszonyait kikapcsolhatja anélkül, hogy nagyobb csorbát szenvedne, ugyanakkor behozatali zár alá vonással kényszeríti jobbágyfalvainak ráutaltságát. Rendíthetetlen erővel küzd kulcsszerepéért, hogy uralja környékét és nemes versenyre keljen a városokkal. A jobbágycentrumok gyűrűjében az ősalföldi és hegyvidéki jobb ágy tartomány okkal harmonikus kapcsolatot igyekszik kialakítani, „meddig velünk egyett értésben megmaradnak, 11 EMBER Győző id.m. 89. 12 Városi jk. V. 628. 13 RÁKÓCZI György 1642-ben kelt magyarnyelvű leveleinek XVIII. században készült másolatai Plébániai lt. Sz. m.