Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Veidner Tibor: Gyöngyös város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében
keit megvédeni, ezáltal kitermelte a céhrendszert. Megjelennek a következő korszak országos hírű iparának első úttörői: szabók, mészárosok, cserzővargák, kocsigyártók és kialakítói lesznek a sajátságos veretű gyöngyösi típusiparnak. Az őstermelők és kézművesek munkája nyomán élő kereskedelem fejlődött ki. Az Árpád-korban országos vásárt csak Budán és Zágrábban tartottak, de a kiváltságlevél alapján Gyöngyös Buda összes jogait megkapta; így az országos vásártartás jogát is, s a nem földesúri tulajdon terményeit szabadon adhatta. Az Anjouk alatt bekövetkezett gazdasági virágzás hazánkat a nyugati államok színvonalára emelte. Mezőgazdaságunk intenzívebb lett, iparunk nagyot lendült, nyomában emelkedik a jólét, szaporodik a lakosság; míglen a török hódoltság megszakította a fejlődés fonalát és a letűnt kétszáz esztendő szinte minden vívmányát áldozatul követelte. A mohácsi csata után a hatvani és sokszor a budai basa lett a város új urává. A török kegyetlenséggel vegyes erőszakossággal, bámulatos leleménnyel kicsalt adókkal és természetbeni járandóságokkal, sőt vérdíjjal sanyargatta a polgárság túlnyomó részét pedig ismét visszasüllyesztette a jobbágysorba. Gazdasági életünk rohamosan alább hagyott. Háborúban vérzett a magyar, pusztult a munkáskéz. Azután jött a pestis, majd török rabság, az ország déli része egészen elnéptelenedett, miután az életben maradt lakosság a nagy adó és állandó zaklatás miatt falvastól megszökött. A földművelés az ország legtermékenyebb részén mélypontra hanyatlott. A mezőgazdasághoz hasonló volt az ipar és kereskedelem esése is, hiszen a földművelés tönkrementével alap nélkül maradt. Nem kevésbé szomorú a királyi területek gazdasági élete, de a gyöngyösi agrárszellem mindenek felett diadalmaskodott. Ezért nem tartom csodálatosnak, hogy forrásmunkáim legnagyobb elismeréssel beszélnek a nép munkaszeretetéről, így tovább fejlődhetett a szőlőtermelés, a céhek korai szervezkedésével izmosodott az ipar, a hódoltság vége felé élénkült a kereskedelem. A XVIII. század első fele már abba a gazdaságtörténeti korba esik, amelynek kezdete visszanyúlik a XVI. század harcos világába, vége pedig a XIX. századba húzódik át. A másfél százados török uralom alkonyában a felszabadító hadjáratok során az osztrák generálisok a keserűség poharának utolsó cseppjét is kiitatták a védtelen lakossággal. Mersy és Donatus Heizler császári tábornokok Érsekújvár megvétele után magyar és német hadakkal Ónod tájékáról jövet útjában Hevest felégette és 1686-ban Szolnok várába beszállott. 9 Nem csodálható tehát, hogy „szokatlan bujdosásra, s keserves szaladásra adták lakosaink magukat, elhagyván mindenüket, házuknál a városon messze kívül bujdátsoltak. "; míglen a Mátra erdő nyúlványaiban, az adácsi berkekben húzták meg magukat; ahol bükkmagvakkal, hullott vadak húsával és fagyökerekkel táplálkozva éhségtől vagy betegségtől több száz család elpusztult. Gyöngyös a csaknem másfél százados török uralom után 1687-ben került vissza Lipót magyar király birtokába és nemsokára, 1716-ban III. Károly a péterváradi diadalt „ad majorem Dei glóriám" hirdette ki. 10 Hazánk egész termékeny része több mint kétezer négyszögmérföldnyi terület lakatlanul és pusztán került ki a török hódoltság alól. Ebből a pusztulásból csak II. Rákóczi Ferencnek „Gyöngyös fejedelmi földesurának" felkelése és előrenyomulása emelte ki. A fejedelmi földesúr 1694-ben látogatta meg első ízben városát, de utána az ország politikai és gazdasági életének középpontjába helyezte. Itt tárgyalt a békéről 9 Városi jk. I. 10-11. 10 Városi jk. III. 791. „Hog eő szent Fölsége az kereszténységh fegyverét olly győzedelmessé és victoriáját megh tartván ellensége ellen meg áldotta az eő Fölsége Tháborát hogy Péterváradgyánál derekassan az törököt megvervén Tömösvár alá szállott, hogy ennek okáért tovább is az kereszténységh fegyvereit szerencsésen bodogicsa Sz. Ambrus Hymnusat az Te Deum Laudamust az egész város illendő Solennitással végben vigye és Istenek meg hálákat adgyunk. "
