Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Pálosné Nagy Rózsa: A vadászati oktatás történeti áttekintése. Vadásztanfolyamok szervezése Gyöngyösön

Vadászoktatás a XX. század első felében Annak ellenére, hogy képzett vadászokban nagy volt a hiány, még az 1920-as években sem volt olyan hazai szakiskola, amely kizárólag vadászati tiszteket, vagy vadászati altiszteket képzett volna. Vadászati képzési lehetőségek a XX. század első negyedében: - felső (egyetemi) fokon a m. kir. bányászati és erdészeti főiskola erdőmérnöki szakosztályán az erdészeti tantárgyakkal párhuzamosan, - a középfokú képzés szintén az erdőgazdasági tantárgyakkal párhuzamosan a m. kir. erdőgazdasági szakiskolákban, - míg az alsófokú oktatás a m. kir. erdőőri és vadőri iskolában (az 1920-as években Tatán és Királyhalmon), ahol olyan erdőőröket és vadőröket képeztek, akik erdővédelmi és vadőri feladatokon kívül más erdőgazdasági munkát - okszerű vadtenyésztést, vadápolást és vadászati teendőket - is elvégeztek. Vadőri képesítést, vadőri szakvizsgát azonban iskolai végzettség nélkül is lehetett szerezni azoknak, akik írni, olvasni, számolni tudtak, 20. életévüket betöltötték, és legalább 3 éves gyakorlati szolgálattal rendelkeztek, Az 1930-as évektől azonban már egyre többen szorgalmazták, hogy a sportvadászok is tegyenek vadászvizsgát, s csakis azok kapjanak vadászjegyet, akik eredményes vizsgával rendelkeznek. A lőfegyverek állandó tökéletesedése, a vad óvása, kímélése, tenyésztése egyre inkább tanult, képzett, becsületes vadászokat kívánt. Elengedhetetlen volt a vadászni vágyók tanítása, okszerű felvilágosítása. El kellett érni, hogy ne csak a vadőröknek, hivatásos vadászoknak kelljen tanulni, hanem mindazoknak, akik vadászni akarnak. Az ő részükre is kötelezővé kellett tenni a vadászvizsgát úgy elméletből, mint gyakorlatból azért, hogy kellő jártasságra tegyenek szert a vadászat terén. Az elméleti vizsgának két részből kell állnia, szóbeliből és írásbeliből. 1938-ban az Országos Erdészeti Egyesület memorandumot intézett a földművelésügyi miniszterhez az erdészeti oktatás reformja tárgyában, s ebben a vadászati oktatásra is javaslatot tett. Javasolta az óraszám növelését, vadászati előadások bevezetését, valamint azt, hogy a vizsga anyagát a Földművelésügyi Minisztérium által fölkért szakértő vadászok készítsék el. A vizsgára való felkészülés, okszerű felvilágosítás teljesen mindegy, hogy tanfolyammal, vagy anélkül történik, a végső cél a vadászvizsga kötelezővé tétele. A magyar vadászat jövője szempontjából ugyanis nem lehet közömbös, hogy az új vadászgeneráció hogyan állja meg a helyét. Ismerniük kell a magyar vadászat értékeit, erényeit, és annak szépségét. Az erdészeti főiskolán vadászati elméleti ismereteket megszerzőknek gyakorlati szakképzésben is részesülniük kell, mivel a szakképzettség a magyar vadászat értékeit növeli. A magyar kir. Földművelésügyi Miniszter 234.550/1941. III. 5. sz. alatt rendeletet adott ki a vadőri szakvizsgára való jelentkezésről: „A vadőri szakvizsga a jelentkezők számához képest az 1942. évi január-március hónapok folyamán ismét Gödöllőn a m. kir. Vadászati Hivatalnál fog megtartatni. A vadőri szakvizsga letételének megkönnyítése céljából, a gödöllői m. kir. Vadászati Hivatalnál 1942. évi január hó 12, február hó 2. és február hó 23-tól kezdődőleg kéthetes előkészítő szaktanfolyam (külön a nagyvadas és külön az apróvadas területen gyakorlati szolgálatban állók részére) nyílik meg, melynek végeztével a hallgatók szakvizsgára bocsáttatnak. A tanfolyamon való részvétel kötelező."

15 "NIKOLITS György 1941-1942.