Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)

nem magyarázható a háttér kalkulálható elvárásaival, de a hagyományokkal sem, hiszen az egész 1941-ben 258 fó's faluban az összes iskolázott száma egyrészt a járási átlag alatt ma­radt, másrészt ebben az évben az összes legalább 4 középiskolát végzett száma kevesebb volt, mint az adatbázisunkban szereplő helybeli diákoké, és különösen alacsony volt (2 fő) a faluban a 8 középiskolát végzettek száma, 225 tehát merőben újszerű jelenségről van szó. Vélekedésünk szerint a sok és szoros szállal keresztülszőtt interperszonális kapcsolatrend­szerben és ennek mikrogazdasági vetületeiben lehet a probléma kulcsa, és kevésbé a foglal­kozási homogenitásból fakad az eddig alkalmazott metódusaink által magyarázhatatlan kérdés, 226 mégis felvetjük, hogy az ilyen kapcsolati háló különös teret engedhet két iskolá­zási esélyt növelő eljárásnak: a mintakövetésnek és kooperációnak, vagy éppen ellenkező­leg, a rivalizációnak. Visszatérve a város környéki önállók helyzetének bemutatására, akiken belül a már emlí­tett szatócsok mellett a kereskedelmi és iparosi tevékenységet általában egyszerre űzők kép­viseltették magukat legnagyobb számban (4-5 fő), így a hentes, a cipész és az asztalos, míg a modernebb eljárásokat alkalmazó mesteremberek kevesebben voltak (1. 1 motorszerelő, 1 nyomdász). Az önállóknál a tanulmányi eredmény és a tandíj korrelációs együtthatója kö­rülbelül átlagos, így a tandíjfizetés szórását előbbi 43%-ban magyarázza, ezért a kimagasló­an magas tandíj (86,1 P) és az átlagosnál 0,2 jegynyivel gyengébb tanulmányi átlag mellé beilleszthetjük modellünk szerint a módosság jellemzőségét és ennek meglétének fontossá­gát az iskolába járásnál. A többi falusi példához hasonlóan itt sem a 4. elemi elvégzése je­lentette a közvetlen belépőt a gimnáziumba, oda bejutva pedig gyakori volt közöttük a bu­kás, hiszen a 10 éves periódus alatt több mint negyedük átment ezen, 227 és majd a gimná­zium idő előtti elhagyói elsősorban közülük kerültek ki a későbbiekben, hiszen különböző indokokkal (1. tipikus a javítóvizsgán meg nem jelenés) meglehetősen könnyen lemondtak az érvényesülés iskoláztatás adta útjáról, hiszen a bukók egyike sem jutott el Gyöngyösön az érettségiig. Akik azonban befejezték tanulmányaikat, atyjukhoz képest ugrásszerű státus­változást reméltek az érettségitől, ezért vallott az asztalos fia a közigazgatási pályára lépés­ről, melyhez komoly szakképzést igénylő közigazgatási vizsga letételére volt szükség, 228 a mészáros gyermeke pedig mérnöki tanulmányokba kezdett a mindkét alkalommal elégséges eredményű érettségi után. A járás középrétegeit itt is a jóval meghatározóbb hivatali-tisztviselői réteg (19 fő), és a szokásosan kevés foglalkozásból rekrutálódott értelmiségiek közül (11 fő) alakíthatjuk ki. Az értelmiség ugyanis összesen 4 diplomásból (3 községi orvos és 1 bányamérnök), 229 va­lamint 7 tanítóból állt, akik közül csak egy felelt meg az egyedülálló tanítónő toposzának, és természetesen ő sem a „vénlány típusba" tartozott, hanem özvegy volt, ám egyedülálló­sága és csekély illetménye ellenére, talán a nem diplomás női értelmiség családi hátterében megbúvó gyakori elitmúlt miatt, vállalták gyermekeik érettségiztetését. 230 Furcsa, hogy az 22í KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1947. 313. 226 Persze pl. a pálos vörösmarti születési, házassági és halálozási anyakönyvek több generációra visszamenő átvizs­gálásával sokat megtudhatnánk a csoport felépüléséről és összetételéről, az iskoláztatási különlegességre azon­ban még ez sem bizonyosan nyújtana magyarázatot. 227 Ez idő alatt egyikük sem lett kitűnő egyetlen évre sem. 228 GYÁNI Gábor - KÖVÉR György 2001 2 . 269. 229 Valójában van még egy diplomásunk egy bíró személyében, de őt a köztisztviselők sorába helyeztük, igaz, ké­sőbb szabadpályára váltott, és ügyvédként praktizált. 2TO A tanítónői pálya elnőiesedésére és családjukból hozott társadalmi pozícióikra 1. NAGY Péter Tibor é. n. 15-18.

Next

/
Thumbnails
Contents