Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)
helyzetének emelkedésének tolóereje és ennek a középréteg felé történő legitimálási szándéka okozhatott. Ezeknek a diákoknak középiskolai pályafutására jellemző, hogy az első osztálytól Gyöngyösön kezdik ezt az iskolázási szintet, de többnyire nem 10, hanem 11-12 éves korban az elemi 5. osztályának elvégzése után (6 esetben bizonyos ez) kerülnek a körzetközpontuknak tekinthető városba, egy év várakozási időt adva a tehetség kibontakoztatása vagy az otthoni munkába való bekapcsolódás közötti választás számára. A gimnázium abbahagyásának gyakorlata is más képet mutatott, mert ugyan 7 fő távozott időközben vagy inkább idő előtt, ám ebből csak 3-an tették ezt a klasszikus befejezési időpontokban, vagyis az 5.-6. osztályok között, és másik 3 tanuló csak átmenetileg tűnt el a nyilvántartásból, majd visszatért. Utóbbi három távozás - a háborúnak köszönhetően nem egyedülálló, de még csak nem is ritka módon - az 1944-es és 1945-ös évre esett, érdekes azonban, hogy ők hárman mindahányan folytatták később tanulmányaikat. 211 A nem mezőgazdaságból nyert bevételből gimnáziumba járni tudókra nézve nyilván nem tartható a szőlő- és szántóművelő felosztás (noha más gazdasági szektorokra sem hatástalan az egész közösség ökonómiai struktúrájában fellelhető különbség), ezért ezt a 95 családot kitevő alakzatot (5 testvérpárral és 1 testvérhármassal) területileg egységesen tárgyalom. Az ipari és kereskedelmi és a közlekedésben dolgozó (tulajdonképpen fuvaros) önállók száma: 34, 10, ill 1 fő. A kereskedők közül 7-en kiskereskedők, egészen pontosan szatócsok voltak, míg a maradék 2 fő fa, valamint takarmány kereskedelmével foglalkozott, egy szülőről pedig ilyet nem tudunk megállapítani a lakonikus (és máskor is gyakori) „kereskedő" bejegyzés miatt. Fontos, hogy az adatbázis ezen szegmensében megtalálható összesen 3 zsidó családapa mind az önálló kereskedők közé tartozott és csak egyikük volt szatócs. Az iparosok közül ki kell emelnünk a kőműveseket és a hozzájuk kapcsolódó segédeket, méghozzá - előző ígéretünket rögvest megszegve - lakóhelyi koncentrációjuk okán, mert mind a hét ilyen foglalkoztatott (5 mester és két segéd) az ekkor Abasár közigazgatási határán belül fekvő Pálosvörösmarton 212 élt. A koncentrált elhelyezkedést nem könnyű megmagyarázni, mert a település monográfusa a hagyományos helyi iparok viszonylag hosszú sorában nem szerepelteti az építőipari szakmát. 213 Gazdaságföldrajzi jelenséghez kötni is csak nehézkesen sikerülne a megfigyelést, mert ugyan tudunk egy könnyen hozzáférhető építőanyagot biztosító kőbányáról a falu határában, mely ma már nem létezik, 214 de megszűntének idejére nem sikerült adatot találnom, és ha működött is ilyen tárgyalt időszakunkban, az közvetlenül amúgy is a kőbányászok számát kellett volna, hogy kiemelkedővé tegye. Az is bizonyos, hogy az egykorú és mai ipartörténeti szakirodalom sem említi a község jelentős, sőt bármilyen bányászóhely voltát, 215 de egyáltalán semmilyen jelentősebb iparvállalatról sem kapunk hírt. 216 A magyarázatot, úgy vélem, az alispán 1910. évi vizsgálata adja meg a foglalkozási sajátságra, mert a sokszor csak Veresmartnak emlegetett települést a két népszámlálás közt népességcsökkenést elkönyvelők közé sorolta. Ennek okát is megadta, igaz, némileg kétértelműén, az alispán (nem igazán tudhatjuk, hogy a jelenség a foganások elmaradása vagy a jelenlévő népességfogalom alispán általi alkalmazása 217 miatt történt-e): a fa211 Itt jegyezzük meg, hogy sajnálatosan erről a rétegről egyáltalán nem rendelkezünk pályaválasztási adatokkal. 2,2 MAGYAR KIRÁLYI KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1941. 33. 213 BESZTERCZEI László 1991. 76-77. 214 PELLE Béláné 1988. 102-103.; 106-107. 215 KRISTON Pál 1992. 46.; 61-62.; LADÁNYI Miksa 1936. 121-123. 216 LADÁNYI Miksa 1936. 368. 217 Mindenesetre az 1910. évi népszámlálás alapvetően a jelenlévő népességfogalmat alkalmazta. - THIRRING Lajos 1983. 112.
