Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)
Az utóbbi csoportba sorolható Abasár, Domoszló, Gyöngyöshalász Gyöngyösoroszi, Gyöngyöspata, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Markaz, 176 Nagyréde, 177 Szűcsi és Visonta, míg előbbihez Adács, Atkár, Detk, a mai Halmajugra, Karácsond, Kisnána, Ludas, Nagyfüged, Vámosgyörk, Vécs, Visznek, ha a szőlő-szántó arány járási átlagát, 18,1%-ot veszünk az összemérés nulla pontjának (6. melléklet). Amennyiben az egy mezőgazdasági keresőrejutó 178 szőlőtermő területet nézzük, akkor kiviláglik, hogy előbbi falvaknál közel 1 kat. hold szőlő jutott átlagosan egy mezőgazdasági keresőre, miközben a második csoportnál ez csak 0,17 hold volt. Itt jegyezzük meg, hogy a két csoport látványosan és természetszerűleg elkülönült földrajzilag, így a szőlőtermelő falvak a Mátra déli lejtőin, a nem ilyenek pedig ezektől délre, alföldi terepviszonyok között feküdtek, ebből pedig az következik, hogy a szintén a domborzati viszonyokból adódóan - megye déli fertályán húzódó főbb közlekedési vonalak a szántóművelő falvak lakosságát részeltették előnyben a bejárás szempontjából. A szőlőtermesztés által jellemzett falvakban lakó, a gyermeküket gimnáziumba járató, mezőgazdaságból élő szülők 67 családban voltak előtalálhatok, azaz messze túlsúlyban voltak a nem innen érkezett tanulók szüleihez képest, vagyis ezen 67 (benne 58 kisbirtokosi) família kezében nagy(obb) valószínűséggel volt szőlőbirtok, ez pedig feltevéseink szerint jobb vagyoni helyzetet kell, hogy feltételezzen, hiszen tudjuk, hogy pl. 1928-ban egy egység szőlő jövedelmezősége öt egység szántóénak felelt meg a Mátraalján. 179 Az 1935-ös gazdacímtárat fellapozva látjuk, hogy csupán egy esetben találkozunk csoportunkon belül nagyobb birtokossal. A gyöngyöstarjáni gazdálkodó 43 holddal bírt Gyöngyöspatán és 125-tel lakóhelyén, ám földjeinek csak 3-4%-a feküdt szőlőben. 180 Kimondhatjuk, hogy a gyermekeit gimnáziumba járató, valószínűleg szőlészként is dolgozó személyek szinte sosem nagyobb birtokosok, vagy ha mégis van közöttük ilyen, akkor arról kiderül, hogy a borászat marginális helyzetbe szorul a gazdaságán belül. 181 Következő kérdésünk ennek alapján az, hogy végül is mennyi föld volt ezen gimnazistacsoport gerincét adó réteg kezén. Erre válaszunk megint bizonytalan: az aligha pontosan vezetett 10 holdon felüli birtokosok listáján csak 3 főt találunk (ebből egy biztosan 20 hold feletti birtokos) meg bizonyosan, de 15 esetben (ebből 6 fő biztosan 20 hold feletti birtokos) az eltartó és a listán szereplő között vezetéknév-azonosság van, 182 ami ugyan megint csak igen bizonytalanul, de jelezheti a tágabban értelmezett családok központi elhelyezkedését a helyi társadalomban. Eredendő feltevésünket alá nem támasztó következtetésre vezet a kisbirtokos csoportra nézve a tanulmányi eredmény vizsgálata, hiszen a vagyonosnak várt réteg esetében valójában a tanulmányi eredménnyel 176 Markaz esetében jeleznünk kell azt a lehetőséget, ami a gimnazistákra vonatkozó adatok és az újabban kiadott, írásos források mellett gyakran a személyes emlékezeten nyugvó, de rendkívül gazdag, személyekre lebontott információhalmazt nyújtó falumonográfia (HACSAVECZ Béla 1995. 10-343.) aprólékos összevetéséből születhet egy elkövetkező kutatásban. 177 Idesorolását kevésbé adatai, mint hagyományai, jövője, szőlőinek a többi felsorolt faluhoz hasonló összetétele (nem homokos talaj és nem direkttermő szőlők), a szakirodalom besorolása, na és a falu szőlészetének filoxéra utáni oltványkészítésre, nem annyira bortermelésre szakosodottsága alapján vittük végbe. - BODNÁR László 2001. 173.; KECSKÉS Péter 1984. 402.; OROS Iván - LACZKA Sándorné 1986. 228-229.; MOLNÁR József 1976. 27-30. 178 A keresők számára KEPECS József 1975. 410-413. 179 MOLNÁR József 1976. 42 180 MAGYAR KIRÁLYI KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1937. 132-133. 181 A járás összes nagybirtokosánál is a szőlőtermelés csak a teljes birtoktest néhány %-ára terjedt ki. - MAGYAR KIRÁLYI KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1937. 131-134. A szakirodalom is alátámasztja ezt: MOLNÁR József 1976. 38. 182 LADÁNYI Miksa 1936. 357-368.
