Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)
sonló eseteknél), ugyanis az ilyen képzettségnek megszerzése - amennyiben a gimnázium abbahagyása nem a tanulmányi sikertelenségen nyugodott - irracionális cél volt, hiszen különösen a középiskola első négy osztályát (1. polgári), de akár hat osztályt is el lehetett végezni más iskolatípusban is, méghozzá kisebb anyagi befektetéssel, az itt szerzett bizonyítvány pedig pontosan ugyanolyan értékű mobilitási jogosítványként szolgált, 102 mint a gimnáziumi. Az átlagos tanulmányi eredmény (2,46) névlegesen az egész sokaság átlagos értéke felett maradt, azaz annál kedvezőtlenebb képet mutatott, mégpedig több mint 0,3 jeggyel, amely 4 fokú skálán igen magas érték, ugyancsak elmarad a sikeresség a Gyöngyöstől távol élőkhöz képest (0,5 különbség) és - igaz, legkevésbé (több mint 0,2-del) - a jászárokszállási csoporthoz viszonyítva is. Az ismert érettségi jegyek mind 2-es vagy - egyébiránt kétszer gyakrabban - 4-es értéket adnak. A Heves megyei, de nem a Gyöngyösi járás alá tartozó diákok kicsiny rétegének mutatóit összefoglalva: ez a csoport egy mind gimnáziumunk, mind az egész iskolarendszer nézőpontjából igen csekély beiskolázási esélyekkel rendelkező társadalomba volt beágyazva, amely társadalomban ők a vagyonosok és mobilitási célkitűzéseket dédelgetők voltak, mindezek a dinamikus törekvések azonban feszültségként jelentkeztek az előbbi képpel nem összecsengő, a háttérből eredő kulturális hátránnyal 103 összevetve. Bizonyos értelemben ennek a feszültségnek enyhítési metódusaként fogható meg a gyengébb tanulmányi eredmény vagy a nem teljes idejű gimnáziumi képzés. III. 2. b. A Gyöngyösi járás diáknépessége A járáshatáron belül, de a város határán kívül élők (252 tanuló) első közös jellemzője lakóhelyükjogállására vonatkozik, lévén mindahány település kis- vagy nagyközség, 104 így megint egy falusi társadalom részlete tárul elénk. Újra hivatkozva térképünkre nyilvánvalóvá válik, hogy egész egyszerűen a gimnáziumtól mért fizikai távolság alakította ki ennek a régiónak a főszerepét iskolánk „vidéki" felvevőpiacának kiterjedésében, ugyanakkor éppen ez a tényező az, ami már nem játszik szerepet a terület iskolázottságbéli lefedettségének differenciáltságában, sőt a falvaknak a gimnáziumi székhelytől mért távolsága és az oda kiküldött tanulók száma közti korreláció negatív (r = -0,51), noha valójában nincs kapocs köztük (1. 5. melléklet). Első kérdésünk így az: például a Gyöngyössel határos Visontáról miért csak 2 fő érkezett a gimnáziumba 10 év alatt és miért 20-szor annyi a távolabbi Vámosgyörkről? 105 A legkézenfekvőbb magyarázat első meglátásra a falvak népességszámában, egészen pontosan vagy inkább (az átlagosnál jelentősen idősebb iskolakezdők esetében lehet a megkülönböztetésnek relevanciája) a potenciálisan beiskolázási korú népesség (mi ezt itt a 10-19 évesek csoportjára értettük) számában rejtőzik, sőt azon belül is a férfiak száma a legmeghatározóbb. 106 Ha az egyébként kiegyenlített (falvanként legtöbb esetben mind 1941-ben, mind 1949-ben 1500 és 2500 fő közötti vagy körüli) lakosságszám és a diákok száma között egyenes és kizárólagos arányosságot feltételező hipotézisünk fennállna, akkor az egy gimnazistárajutó nem gimnazista népesség száma nagyjából egyenlőnek kellene, hogy legyen, de az 102 GYÁNI Gábor - KÖVÉR György 2001 2 . 264. 103 Ez a körülmény különösen a Hevesi járásra tartható. Aligha tévedünk nagyot, ha megfogalmazzuk azon sejtésünket, miszerint ezen régió más gimnáziumba irányuló keresletének is ez az egyik fő meghatározója, és a jelzett összetett iskoláztatási stratégia hasonló volt más irányokba is. 104 MAGYAR KIRÁLYI KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1941. 33-34. 105 A kérdés magyarázásához felhasznált adatokra 1. a 4. mellékletet. 106 Jelen bekezdésben olvasható adatokat KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1947. 78-81.; KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL 1950/a. 108-109.; 202-205. és saját adatbázisunk alapján számítottuk.
