Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)

viselet, bizonyítvány és a szülők anyagi helyzete. Hadiárvák és hadigyámoltak sem beíratási díjat, sem tandíjat nem fizetnek, ha jeles vagy jó rendű bizonyítványuk van."

51 Azonban a magaviselet jegy tapasztalataink szerint ekkoriban (is) a bizonyítvány „enyhítő körülménye" volt, ugyanis szinte mindenki kiváló érdemjegyet kapott, míg a hadiárváknak a száma nem lehetett igazán jelentős, mint ahogy a nekik nyújtott kedvezmény sem volt az. A tandíj mértéke eszerint logikailag a tanulmányi eredmény és a család vagyoni állapotának függvénye volt. A jogszabály ugyanezekkel a determinánsokkal operált (némi kedvezményt biztosított még a tűzharcosok és a tanárok gyermekeinek számára), csakhogy részletezte a kivetés metódusát is: a tandíjkategóriába sorolásról a döntést a tanári kar összessége hozta, az előterjesztő a díjkezelő tanár volt, de a szociális helyzetről alkotott képet valójában az osztályfőnök véleménye határozta meg.

52 A visszaemlékező ezt megerősítette, csak annyit tett hozzá, hogy ténylegesen a vagyoni-jövedelmi helyzet meghatározóbb tényezőként funkcionált.

53 Magunk ezt azzal egészíthetjük ki, hogy nem kevés más és ugyancsak szubjektív elem is közrejátszhatott (pl. az objektív felmérés technikai képtelenségétől akár az antiszemitizmusig), ám ezeket mérni biztosan nem tudjuk, túlbecsülésüktől pedig tartózkodnunk kell. Ezután némi bekalkulált torzítással elfogadhatjuk az eredeti állítást, vagyis, hogy a tandíj összegét csak az ismert tanulmányi eredmény, ill. az ismeretlen vagyoni állapot jelölte ki. Ily módon a három változóból kettő együttingadozását a korrelációs és determinációs együttható, valamint a regressziógörbe segítségével megadhatjuk,

54 ám ebből még nem tudunk egyszerűen következtetni a vagyon befolyására vagy mennyiségére, mert logikailag bizonyosan feltehetjük, hogy a tanulmányi eredmény és a vagyon, azaz a két függetlennek tekintett változó között is van összefüggés. Valójában az egyes csoportnál kiszámított korreláció egyrészt csak komparatív módon, másrészt az átlagos tanulmányi eredmény és tandíj mutatóit önmagában is felhasználva (azaz ún. proxy-változók rendszerében) nyeri el értelmét, és arról ad tájékoztatást, hogy a középiskoláztatásban melyik tényező játszott inkább - a tandíj kivetője által valószínűleg implicit módon ismert - szerepet. Itt szükséges még megemlékeznünk arról, hogy a teljes diákságra a tandíjösszeg és a tanulmányi eredmény korrelációs együtthatója: r = 0,6, azaz determinációs együtthatója: r

2 = 0,36, amely azt jelzi, hogy - amennyiben kitartunk a pusztán két magyarázó erő mellett - általában a befizetés mértékét a tanulmányok sikeressége valóban kevésbé befolyásolta a vagyoni állapotnál. Ezt az értéket a továbbiakban mint az összehasonlítás viszonyítási pontját igyekszem venni a hozzá rögzített átlagos tanulmányi eredménnyel és szintúgy átlagos tandíjösszeggel egyetemben. Előzetesen kell szólnunk a foglalkozási adatok értelmezéséről is. Az ilyen adatok legkézenfekvőbbnek tűnő vizsgálati módja az évkönyvek utolsó lapján található statisztikai kimutatások elemzése, melyből „percek alatt" kialakítható egy kép az iskolát használó rétegekről, csakhogy ezen statisztikai táblák voltaképpen „agyontipizáltak", és a kialakult kép mégis sematikus lesz, mert ezt az információhalmazt nem tudjuk más jellegekkel kombinálni, valamint az egyéni élethelyzet is felderíthetetlenné válik. Mindezek okán magam az anyakönyvekben szereplő foglalkozásadatok egyénre lebontott rögzítését vittem véghez. A ke51 CSENGŐ Nándor 1939. 74. 52 Utóbbiakra és a tandíjfizetésre vonatkozó más információkra: JÁMBOR György 1939. 118-134. 53 Molnár József közlése. M A számításokhoz a matematikai és statisztikai alapot ebben a kérdésben és másutt is Evan MAWDSLEY Thomas MUNCK 1996. 106-121.; ill. MOKSONY Ferenc 1999. elsősorban 90-105. adta.