Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)

mert esetekből 10-en érkeztek leánygimnáziumból, csupán 1 fő normál gimnáziumból és előbbieknek mintegy ötszöröse polgáriból. Utóbbiakat, egy kivételtől eltekintve, a gyöngyösi Állami Polgári Leányiskola küldte minden esetben az 5. gimnáziumi osztályba. A születési helyüket és lakóhelyüket tekintve immobilis, leánygimnáziumból érkezett, gyöngyösi vagy környéki tanulók száma csupán 3 (kettő felekezeti iskolás volt), így kétségtelen, hogy a helyi leányoktatás vezető intézménye a polgári leányiskola volt, de kétségtelen az is, hogy ennek szükségszerűen vegyes jellege (elit- és tömegképzés paralel módon) sokakat az egyenes úton az érettségihez vezető, távolabbi leánygimnáziumokba irányított, de ezt erősíthette a gyöngyösi leánypolgári katolikus jellegének hiánya, sőt figyelembe kell vennünk (a visszatérésekből történő mérés okán amúgy is csak nagy irányokat jelző) adataink azon további torzító hatását, hogy a fiú tanulókhoz képest a lányoknál a más középiskolából visszatérés motivációja sokkal szegényesebb lehetett egy csak magántanulói státuszt biztosító intézetbe. Ilyen módon véleményünk szerint a legkomolyabb arányú „piacvesztéssel" a gimnáziumnak éppen ebben az ekkor még marginális szegmensben kellett számítania a leánygimnáziumokkal szemben. A fiú polgárisok iskolázásukat csak 9 esetben folytatták itt, ebből 7 fő ezen iskolatípus gyöngyösi képviselőjéből érkezett, tehát az ilyen fordulat ritka kivételnek tekinthető, és mindahányszor különbözeti vizsgák sorának sikeres letételéhez kötött, sőt mindegyik eset a háború utáni három tanévben történt.

44 A gimnáziumból kifelé vezető intézményi formákról egyrészt forráshiány miatt nehéz relevánsát mondani (hiszen az anyakönyvek a jövőről nem tartalmazhatnak bejegyzést), amit azonban mégis tudhatunk, azt a generációkon átívelő társadalmi mobilitás tárgyalásánál adjuk meg rendre, melyet az évkönyvek személyre lebontott pályaválasztási-továbbtanulási adatai tesznek lehetővé. Ezen információk hitelét növeli, hogy az érettségi ekkor még gyakorlatilag a felsőoktatásba való biztos felvételt jelentette, ám az elemzést hátráltatja, hogy korszakunknak pusztán első két iskolai évéről rendelkezünk ilyen adatokkal, sőt ezt az adathalmazt is különös kegyként kell értelmeznünk, mert a gimnáziumokra vonatkozó 1938. évi rendtartás már kifejezetten tiltotta a nevek közlését is ebben az esetben.

45 Rendszerezve az eddig írtakat: a gyöngyösi és környéki iskolarendszer elemei a gimnáziumba torkoltak, kivéve a két polgári egy részének és a felső mezőgazdasági egészének párhuzamos alrendszerét. Ezen alrendszerek azonban - egyelőre csak hipotézisként kezelve a helyi elitek iskolahasználatának kiterjedtségéről alkotott álláspontunkat - nem ugyanazon csoportokra hatottak vonzóerővel,

46 a célcsoportokban elszívó hatás nem vagy alig érvényesült.

47 Jelentősebb Azért lehetséges ez, mert az 1945-ben megszüntetett polgári iskolai oktatási forma az utolsó tanulók kifutásáig fennmaradt. - KÜRTI Béla 1989. 38. JÁMBOR György 1942. 176. A két iskolai alrendszer markánsan különböző társadalmi helyzetű rekrutációjára lássuk csak példaként (egyébként az egész országgal foglalkozó szakirodalomban meggyökeresedett állásponttal teljesen egybehangzóan) a gyöngyösi katolikus fiú polgáriban tanulók szüleinek foglalkozását 1937-ben. Összesen optimális esetben 9 szülő sorolható a társadalmi középhez, míg mellettük 46 segédszemélyt, 43 kisiparost, 39 altisztet, 34 kisbirtokost és napszámost, 15 kiskereskedőt és 2 cselédet találunk. - BALÁZS-PIRI Lajos 1937. 29-30. Ezen állításunkkal nem gondoljuk, hogy ellentmondanánk KARÁDY Viktor 1997/c. 182-183. megfogalmazta általános elméletnek, mely a polgárik gimnáziumra gyakorolt elszívó hatását olvassa ki az adatokból, hiszen egyrészt mi szigorúan csak a Gyöngyöshöz kötődő iskoláztatást elemezzük, és nem próbálunk általánosan érvényes következtetésre jutni, másrészt Karády elmélete ezt a hatást a polgári iskolatípusának megjelenési idejére helyezi a gimnáziumot nem teljes hosszában használók körében, és ezt a hatást - velünk egyetértésben - csak rövid távon tartja létezőnek.