Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Horváth László: Vámosgyörk története a törökkortól a jobbágyfelszabadításig

és a só-járandóság fejében a bíró fizetett további kilenc rénes forintot, faggyú helyett 45 krajcárt. A királyi tized nyolcadrészéért a községgel való megegyezés szerint kapott. A stóla is az egyházmegyei előírás szerint történt. Maksa számításai szerint ez mintegy 294 r. Ft és 30 krajcár éves jövedelmet eredményezett.

60 Nem esett még szó a többi egyházi előjáróról, vagy ahogy akkor mondták, a „szabadosokról". Fontos segítő volt Györk első név szerint is ismert kántora, Tót János. A klasszikus kántori teendők mellett gyakorlatilag ő vezette az iskolát és ő volt a falu jegyzője is, aki a község közigazgatási, politikai ügyeit is intézte.

61 O a jegyzőkönyv szerint a hitvallást letette, kötelességének folyamatosan eleget tett. Jövedelmét is ismerjük, minden családtól egy véka gabona és 12 krajcár. Továbbá két köblös őszi vetésű, 3 kila tavaszi vetésű föld. 2xnégy nyári kocsi összegyűjtött széna, 2xnégy kocsifa tűzifa, só, szalonna helyett 3 ft. Ekkortól bizonyítottan működött iskola is Györkön, mert a kántor az iskolás gyermekek tanításáért minden gyermektől havonta 1 garast kapott. A téli tűzifáról az iskola fűtésénél az iskolát látogató gyermekek szülei gondoskodtak. A stóla úgy kis, mint nagy temetéskor 15 krajcár, olvasott miséből 18 kr., énekes miséből 33 kr., libéras miséből 45 kr. A zsoltárok háznál éneklésért 1 imperialist kapott. A szántóján végzett munkát a lakosok adták, de a községtől tágas lakást is kapott, melynek fenntartása is a község feladata volt.

62 Maksa János számításokat végzett, s ez alapján a jövedelem értékét a szolgálati lakásban, mintegy 5 kila = 2,5 hold földben, valamint összesen 113 r. Ft, 30 krajcárban állapíthatjuk meg a kántorságért.

63 Az 1770 évi idézett főesperesi látogatáskor egy ponton történt lényeges változás, az iskola szerepét, jelentőségét növelte, hogy a község átvállalta, megváltotta a gyermekek tanításáért addig járó havi egy garast, vélhetőleg mert nem mindenki fizette vagy tudta fizetni. A kántor e jövedelme ennek következtében biztossá vált, viszont kötelezték a falu minden gyermekének oktatására. Ezzel függött össze, hogy a plébános meg köteles volt gondoskodni arról, hogy a szülők gyermekeiket küldjék is ebbe az elemi iskolába, az ún. triviális iskolába. A plébános feladata lett összeírni 7 évtől 14 évig az iskolásokat, a szülőket buzdítani a gyermekek iskolába küldésére, a hanyagokat fölszólítani kötelességükre, vagy akár a helyi bírák által megbüntettetni. Az iskola súlya, szerepe annyira megerősödött, hogy a tanítóskodó, jegyzősködő kántor ekkortól a gyermekek mellé instruktort vagy preceptort alkalmazott, aki állandóan csak a gyermekekkel foglalkozott, ő tanította a hit elemeire és az olvasásra őket. Az iskolások számának jelentős növekedése már is a kántorlakás átalakításához vezetett. 1770 őszéig a hívek a kántorlakáshoz egy különálló szobát ragasztottak, ahol a fiúk és a lányok külön oktatása történt. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv megemlékezett Mészáros János harangozóról is. O minden családtól fél véka búzát kapott szolgálataiért, s a község biztosította neki a lakást, valamint két kilás őszi, ugyanennyi tavaszi vetőterületet (kb. két hold) is. A behordást szintén a község végezte. További öt kocsi szénát termő rétet kapott, amit viszont magának kellett művelni. Készpénzt a községtől nem kapott, de mentes volt a közterhektől.

64 50 MAKSA János 1980/11. 7. 61 KOVÁCS Béla 1997. 150. 62 KOVÁCS Béla 1997. 150. 53 MAKSA János 1980/11. 7. « KOVÁCS Béla 1997. 150.