Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Bolgár Dániel: A „vidéki" társadalmak iskoláztatási stratégiái, avagy a gyöngyösi gimnázium nem gyöngyösi diákjainak társadalomtörténeti megközelítése (1938-1948)

si stratégiának csak a nagyobb, lehetőleg földrajzilag közelebb eső katolikus oktatási központok megcélzása számíthatott, ahonnan - a stratégia sikertelensége esetén - szintén intézményünkbe vezetett a visszaút. Ezenfelül valódi ellenlábas a gimnáziumi képzés részterületein egy különös magánintézmény, a gimnázium tanári karából 1923-ban nem önszántából távozott Húgai Ferenc korábban létrehozott gyöngyösi iskolája, mely irodalmat, gyors- és gépírást, különösen pedig és - a reklámszöveg szerint

25 - anyanyelvi tanárok segítségével nyelveket és zenét is tanított, gazdag, a köz számára hozzáférhető könyvtárat működtetett, reformpedagógiai metódusokat alkalmazott - a visszaemlékezések és korabeli megnyilvánulások szerint -, mindezt magas színvonalon. E mozgalom méreteiről kvantitatív módon feldolgozható forrás nem áll rendelkezésünkre, de az mindenesetre jellemző, hogy az iskoláról tapasztalataikat annak kiadványában megosztok között találunk az adatbázisunk szerint gyermekeiket a gimnáziumba járatókat is.

26 Ez alapján úgy tűnik, a magániskola a gimnazisták tekintetében a finomabb művelődés egyes szegmenseinek megismerését, különösen pedig a gyakorlati nyelvtudás elsajátítását, olykor esetleg a korrepetálást célozhatta, egyik lehetséges indokát nyújtva ezzel a gimnázium fakultatív óráinak igencsak szerény látogatottságának.

27 Egy felekezetsajátos iskolatípus, a zsidó „zugiskolák" sem igazán jelentettek versenytársat, egyrészt mert az egykori gyöngyösi hédereknek

28 1944 tavaszán már csak a kisebb létszámú ortodox hitközségnél volt nyoma Gyöngyösön,

29 az igazából konkurensként szóba jöhető jesiva intézménytípus pedig legközelebb csak Tiszafüreden és Verpeléten volt található, mely utóbbira nézve a visszaemlékező gyöngyösi tanulóról számolt be korszakunkra nézve, igaz csak egyetlenről.

30 A kereslet kielégítésében a konkurencia viszonylagos hiánya a gimnázium elvégzését is tartalmazó iskolázási modell más (időben változó) összetevőire kell hogy irányítsa figyelmünket. A kínálati oldal ezen szegmensét két intézménytípus határozza meg: az elemi iskolák, ill. a polgárik. A Horthy-korszakban Gyöngyös városa három elemi iskolakörzetre volt osztva: az alsóvárosira, a központira (földrajzilag is a városközpont) és a felsővárosira,

31 mindhárom az állami tulajdon részét képezte.

32 A 325 felismerhető elemibejáró gimnazista közül 192-en jutottak gyöngyösi intézményre: 97-en a központiba; 59-en az alsóvárosiba, 35-en pedig a felsővárosiba (egy adat értelmezhetetlen). „Eközben" az 1935-36-os tanévben, vagyis a tárgyalt korszak gimnáziumi tanulóinak csak egy találomra kiválasztott, ám potenciálisan elemiben töltött évében, a három elemi összesített diáklétszáma 1621 fő volt, melyből 522 jutott a központira, 489 az alsóvárosira és 610 a felsővárosira (igaz, ebben már a körzetéhez tartozó mátrafüredi fiókiskola 53 fős adata is benne van),

33 tehát a három körzet között viszonylag egyenletes volt az eloszlás, vagyis ez az arány egyáltalán nem indo25 RÁZUS József 1928. 167. 26 FÜLÖP Lajos 2001. 302-303. 27 1945-ig összesen 37 fő vett részt ilyen oktatáson, akiknek csak 2

/

5-e volt a nyelvet tanuló, majd 1947-től a fakultációk szerepe rohamosan nőtt. - A fakultatív tárgyak kisszámú hallgatása egyébként általánosnak tűnő jelenség: 1. pl. ANDOR Eszter 1997. 393. a budapesti polgárikra hasonlóan alacsony arányt mutat ki. 28 HORVÁTH László 1999. 61. 29 SCHWEITZER József 1994. 244-245. 30 ORBÁNNÉ SZEGŐ Ágnes 2001. 197-198.; DOMÁN István 2001. 217.; 236. M Az anyakönyvi bejegyzések alapján is kirajzolódó kép 1903-ban alakult ki. - MOLNÁR József 1995/a. 220. 32 A negyedik iskola, vagyis a katolikus leány elemi (DEZSÉRI BACHÓ László 1942. 103.) nem adott diákot közvetlenül a gimnáziumnak. » SEBESTYÉN Lajos - LIPECZKY János - VASS József 1936. 68.