Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Fülöp Lajos: Berze Nagy János népmesekutató munkássága. (A „Heves Kalevalá"-tól a „Baranyai Kalevalá"-ig)

mányához is csatolt népmeséket, népnyelvi szövegeket (Guba Jancsi, a juhász, Az Isten és a négy nemzet, Találós mesék, Harangok párbeszéde). A közlőnek figyelemre méltó törekvése, hogy szembe mert fordulni a Kisfaludy Társaság vezetőinek, főként Vargha Gyulának és Sebestyén Gyulának az úgynevezett esztétikai irányzatával, a stilizálással. A meséket ugyanis szó szerint jelentette meg: „... a t. olvasó úgy kapja meg, amint én hallottam őket" - írja. (Bevezetés, XIX.) És valóban: Dömötör Sándor szúrópróbaszerű gyűjtése Besenyőtelken - néhány egykori adatközlőtől - 60 év elmúltával is azt bizonyítja (vö. uő.: Hevestől Baranyáig, 213-96), hogy Berze Nagy a mesék szerkezetén, motívumain semmit nem változtatott. Más kérdés, hogy a szövegek nyelvi formáját ittott hozzáigazította anyanyelvjárásának jól ismert sajátosságaihoz, kifejezésmódjához. Módszerének korszerűségét mutatja, hogy gyűjtéseiben következetesen feltünteti az adatközlők nevét, életkorát, foglalkozását és a gyűjtés egyéb körülményeit (helyét, idejét stb.) éppen a tudományos hitelesség érdekében. (Ezt az eljárást később a gyűjtőtársaktól is megköveteli.) Berze Nagy János első, nagyobb szabású gyűjtőtevékenységének igen jelentős és gazdag dokumentuma ez a kötet. A korabeli gyűjtési, feldolgozási és közlési gyakorlattal szemben több előremutató vonása van. Újszerűségéhez tartozik, hogy ez az MNGy-kiadvány kizárólag népmeséket tartalmaz a talált változatokkal együtt. Főként azért, mert a területen mesemondókra könnyebben bukkant a gyűjtő, mint nótafákra vagy balladaközlőkre. Bevezető soraiban Katona Lajos is utal erre, összevetve a gyűjtés eredményét más, csupán „maroknyi" és „csekélyebb értékű" népköltési termékkel: „Annál dúsabb volt az aratás a népmese mezején - írja - nem csupán a mennyiség, hanem a minőség tekintetében is, mert az itt közölt változatok az eddigi gyűjteményekből ismert témákat is újabb érdekes vonásokkal egészítik ki; ezek mellett pedig néhány, eddig még egyáltalán feljegyzésre sem került témával is gyarapítják a magyar mesekincset" (i.h. VIII.). A mesék elmondói szinte kizárólag paraszti elbeszélők. Érdekességükhöz tartozik, hogy öt olyan szöveget is találunk közöttük, amelyek cigány adatközlőtől, a besenyőtelki Tinger Jóska cigánykovácstól valók (Hajnal János, Baka János, Daru János, Krisztus meg a cigány, A furfangos cigány). Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek nem cigány nyelvű (vagy éppen cigányból fordított) mesék, hanem olyan szövegek, amelyek inkább csak a magyar környezet népmeséinek sajátos cigány visszhangjai (vö.: Fülöp Lajos: Cigánymesék Berze Nagy János gyűjtéséből. Pécs, 1985. 21-41). Ugyancsak új vonás, hogy egy tájegységről ez a kiadvány közölte eddig a legterjedelmesebb gyűjtést, szám szerint 88 mesét. Ezek közül is 65-nek egyetlen helység, Besenyőtelek

4 a lejegyzési helye. A besenyőtelki népmesék mellett Egerből 12, Tiszafüredről 6, Pusztahanyiból 3, Mezőtárkányból pedig 1 mese származik, tulajdonképpen tehát ez a 23 mese is Besenyőtelek körzetéből való. A szándék tudatos: „egy körülbelül egységes néplélektani területről akartam kimerítő anyagot összehordani" - írja a szerző (Bevezetés, X.). Banó István kimutatása szerint (Magyar népmesetípusok II, 713-14) a megjelentetéskor 53 mese (ebből 22 besenyőtelki) kimaradt a gyűjteményből. A kihagyás oka bizonyára az, hogy a kiadó csökkenteni akarta a terjedelmet, s így a változatok közlésének az elve nem ér4 Berze Nagy ismertebb mesemondói szülőfalujában: Dankó Anna, Gyűrő Klári, Járdány János, Nagy János (Berze), Németh László, Ragó János, Szabó Éva, Szabó Julcsa, Tinger Jóska, Vermes Miklós és még mások (vö. Dömötör Sándor: Hevestől Baranyáig. Pécs, 1983. 192-212).