Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)
Lisztócky László: „Az egyházi költészet Petőfije". Portrévázlat Pájer Antalról
Hamvai abban a sírkertben nyugszanak, amelyet sziporkázó humorral mutatott be A jászapáthi híres temető című versében: S milyen szép út van itt! milyen sok szép ösvény! Aztán csupa virág, illatban sem fösvény. Hol a másvilágra ily pompás út vezet, Örömest fogunk ott a halállal kezet. Meghalunk, mint szokás; — hanem csak továbbra. Nincsen a mi híres temetőnknek párja. A temetői kápolna mellett található, díszes vaskerítéssel körülzárt síremlékét unokahúga, Pájer Katalin állíttatta. Ezt a négy sort vésette rá: 0 mint ember helyét híven betölté, Mint költő az égé volt, nem a földé, Ezt a kettőt mint pap eggyé kötötte, Áldás vala, áldás legyen fölötte. III. Halála után tovább folytatódott Pájer Antal kálváriája: a fizikai megsemmisülést a szellemi alámerülés stációja követte. Fokozatosan perifériára szorult a magyar egyházi költészet hagyományait és értékeit feltáró munkákban is. Emlékét jóformán csak Petőfi egri látogatása kapcsán idézték. Kimaradt a neve Horváth János kivételes szakértelemmel és gonddal összeállított antológiájából, a Magyar versek könyvéből is, amely pedig a tanítványok közül Tarkányi Bélát két, Mindszenty Gedeont három verse alapján mutatta be. Ugyanilyen mostohán bánt vele a Hét évszázad magyar versei valamennyi változata is. Életének és költői pályájának legfontosabb adatait Herke Rózsa 1941-ben közreadott doktori értekezése tárta föl a legteljesebben. A legtöbb empátiával Babik József és Brisits Frigyes méltatta költészetét, jelölte ki helyét és jelentőségét a magyar szakrális líra történetében. Babik József így: „Egyházi költészetünk történetében Pájer Antal neve mindig méltányolt elismerésben fog részesülni, nem csak azért, mert számos kitűnő művel gazdagítá a szent-költészetet, hanem azért is, mivel ő honosítá meg e téren először a népies hangot és felfogást, s ezáltal a szeráfi költészetet közelebb hozta a való élethez. Ezért szokták őt az »egyhazi költészet Petőfijének« nevezni." 22 Jó félszázaddal később Brisits Frigyes így öszszegezte véleményét: „A vallásos költészet megújítója Pájer Antal volt. Petőfi-tanítvány, de emellett az első vallásos költői tehetség. Alakja elfelejtett, pedig több és jobb emlékezetre méltó. O a vallási líra igazi felnevelője, akit tanítványai, Tarkányi és Mindszenty elhomályosítottak. Az irodalomtörténet ezek nevéhez fűzi a vallási líra végleges kialakulásának tényét és első értékét, pedig mint költő talán ő volt a legnagyobb. Pájer szakít - kétségtelenül Petőfi hatása alatt - a Bajza-Sujánszky-hagyománnyal, a lelki tárgytalansággal, a benyomások és érzéklések elképiesítésével, a vallási lírába meghozza az élet elevenségét és megnyitja számára a közvetlen élmény szerűség szabad forrását és teltségét." 23 22 BABIK József 1883. 105. » BRISITS Frigyes 1939. 3I9-20.
