Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2003)

Hajagos József: Gyöngyös helyzete és szerepe a szabadságharcban 1849 tavaszán

az utánpótlást a mozgó főtartalékhoz. A meginduló magyar ellentámadás a lőszerkészletek gyors fogyását eredményezte, s hamar kimerültek a hadtestek segély- és a hadsereg főtartalékai. Miután azonban az utánpótlási vonalak megnyúltak, akadozott a Karcagból történő utánszállítás. Az április 7-i haditanács értelmében az addigi Karcag - Tiszafüred - Gyöngyös útvonal helyett a Karcag - Tiszafüred - Miskolc - Balassagyarmat - Ipolyság menetirány lett az újabb szállítmányok számára kijelölve (Ez a karcagi lőszerraktár Szolnokra történt időközbeni áttelépülése miatt a gyakorlatban azonban nem nagyon valósult meg). Az április elején útnak indítottak azonban még a korábbi vonalon haladtak, s még később is érkeztek erre szállítmányok. Ezért Görgei április 17-én arra szólította fel a tábori lőszerraktár parancsnokát, Gustav Wagner őrnagyot, hogy Hatvanban állítson fel egy fióklőszerraktárt. így a lőszerszállítmányok egész április folyamán érintették Gyöngyöst.

63 Gyöngyösre feladat hárult a hadsereg különböző igényeinek kielégítésében is. Mint említettük a közvetlen élelmezés nem érintette a főhadsereg itt tartózkodásakor, de a későbbiekben ebbe is be kellett kapcsolódnia. így nagyobb mennyiségben április folyamán bor szállítása történt a városból a hadsereghez. Ez nem az intendatúra felvásárlása, hanem önkéntes felajánlás révén történt. Gyöngyös 200 akó bort és a Pestre szállításra 40 pengőforintot ajánlott fel a hadsereg részére. A felajánlott bor mennyiségének előteremtésével Skultéti János tanácsos lett megbízva. Az adakozók névsorát Skultéti bejelentette Simcsó Ferencnek. Pestre szállításához a város biztosított előfogatokat. A szállítmány Pestre kísérésével és átadásával Oláh Demeter helybeli kereskedő lett megbízva, aki annak megtörténtéről május 7-én tett jelentést a helyettes polgármesternek, beadva elszámolását is. A felajánlásért Mészáros Lázár hadügyminiszter április 23-án köszönetet mondott a városnak.

64 Mint említettük, a rendházban ruhakészítő műhelyt is berendeztek. Felügyelője Mahovszky Antal helybeli ügyvéd lett. Ez azzal van összefüggésben, hogy a gyöngyösi kézműveseket is be kívánták vonni a hadsereg ruházatának a kiegészítésébe. Április közepén a hadsereg intendatúrája részéről a megrendelések is megtörténtek. Ennek konkrét tartalmát sajnos nem ismerjük. Mahovszky április 29-én azt közölte Simcsó Ferenccel, hogy a felvállalt munkákat május 11-én kezdik meg. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a vállalások teljesítésére két hónap sem állt rendelkezésre, mert júliusban az oroszok megjelenése ezt lehetetlenné tette. így nem biztos, hogy a közelebbről nem ismert vállalásokat teljesíteni tudták. Az viszont biztosra vehető, hogy az országos hatóságok nagyobb arányú részvételét kívánták a gyöngyösi kézműveseknek. Erre utal Lukács Sándornak, a magyar hadsereg felszerelési kormánybiztosának az a május 17-i rendelete, amely a helybeli mesteremberek összeírására utasította a várost. A helybeli kézművesek azonban országos szinten is csak kisebb részét tudták előteremteni a szükséges ruházatnak, nagyobb részét az Országos Ruházati Bizottmány fő- és fiókintézetei állították elő. Ilyen fiókintézmény létesült a rendházban is. így vélhetően itt nagyobb számban ténylegesen készültek különböző katonai ruházatok. Lukács Sándor a városban található posztó mennyiségének az összeírását is elrendelte.

65 A városban nem csak bakancsraktár létesült, hanem azok készítéséhez szükséges bőrök felvásárlásáról és helybeli készítéséről is rendelkeztek. Ennek a célnak az előmozdítására Szentmártonyi József helybeli ügyvédet kormánybiztossá is kinevezték. Gyöngyösön rengeteg tímár, varga, valamint csizmadia tevékenykedett, így munkaerőben nem lehetett hiány és elvileg megfelelő minőségű és mennyiségű bőrt is feltételeztek a hatóságok. A felvásárolt 63 CSIKÁNY Tamás 1998. 91-92. 64 HML V-101/b 24. d. 57., KÖZLÖNY, 1849. május 2. « HML V-101/b 24. d. 57., CSIKÁNY Tamás 1998. 95-97.