Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Horváth László: Gyöngyöspata története a jobbágyság intézményének megszüntetéséig
tűzifa és szénadó 1900 akcse gazdátlan javak és állatok jövedelme 2000 akcse vásárpénz 250 akcse büntetéspénz, menyasszony és hordóadó 1500 akcse 17 A fennmaradt 1559. évi adatsor pedig a 98 régi családfő mellett már 68 új adófizetőt is kimutat. Az még a torzított adatokból is érzékelhető, hogy a XVI. század közepén Patán elsődlegessé vált a bortermelés. Mahmud bin Aranid csalása következtében 1546-ban elenyészőnek tűnik a szőlőtermelés, alig van utána adó (50 pint, azaz 85 liter). Ezzel szemben a dézsmajegyzékek más képet tárnak elénk. 1549-ben a tizedet fizető 112 paraszti gazdaság közül hat volt csupán szántóművelő gazdaság, 76 pedig kizárólag szőlőművelő, harminc folytatott vegyes gazdálkodást. 18 A112 háztartás nagy többsége (62) zsellér, 28 pedig úgynevezett szegény (6 forintnál kevesebb értékű vagyonnal rendelkező) volt. 16 féltelkes jobbágy mellett hat gazdagparaszt család élt ekkor Patán. Jelentős súlyú tehát a zsellérség és a szegénység, mely fő tömegében, apró parcellákon élő, bortermelő szegényparaszt volt. Egy-egy zsellérkézen lévő szőlőparcellára átlagban csak rendkívül csekély borhozam esett: 103 liter. 1549ben - mely egyébként rossz bortermő év volt - 36 ezer liter bort szűrt kerek értékben Pata népe. Ez a bortermés úgy oszlott meg a 106 bortermelő között, hogy 85 zsellér és szegény jobbágy termése csak 19700, a 15 féltelkes jobbágyé 7600 liter volt, míg a hat gazdagparaszt 8700 liter borterméssel zárta az évet. 1562-ben a török összeírások is valósabban hozzák a bortermelés mennyiségét. Ekkor a település lakói hatezer pint must után 15 ezer akcsét fizettek, ami a 97 háztartásra kivetett összes adó messze legjelentősebb tétele lett. 1578-ra a pataiak már 73 ezer litert szüreteltek. A gabonatermelés viszont 96 780 kilogrammról 83 540-re csökkent. Ennek legfőbb oka, hogy a 178 dézsmafizető gazdaságból kilenc volt csak szántóművelő parasztgazdaság, s 169 (95 százalék) kizárólag bortermeléssel, vagy azzal is foglalkozott. A folyamatosan gyarapodó népesség megoszlása ez évben: 70 zsellér, 65 szegény jobbágy, 28 féltelkes jobbágy és 15 gazdagparaszt. A jövedelmi eltérésekre jellemző, hogy míg a 62 kizárólagosan szőlőtermelő zsellérgazdaság átlagos évi bortermése csak 126 liter volt, addig a kilenc féltelkes jobbágyé már 693, a 15 gazdagparaszté pedig 1620 liter. 19 A XVI. század második felét az agrártörténet kutatói a kedvező értékesítési körülmények, a jó konjunktúra korszakának jellemzik. A fenti adatok arra utalnak, hogy a szőlőre specializálódott mezővárosban, Gyöngyöspatán, elsősorban egy gazdagparaszti réteg volt az, amelyik számottevő mennyiségben adhatott el borterméséből. E kor szőlőművelésére már tárgyi emlékek is utalnak. Szerencsés véletlen folytán a régészek 20 Előmályon megtaláltak egy XVI. század végén elrejtett vaseszköz készletet: egy szőlőmetsző kés, egy ágfűrész és egy pótfűrészlap, egy reszelő, egy vonókés, egy fogazott kapircs, juhnyíró olló, két fenőkő és egy kanalas fúró. A szőlőhegyen napvilágra került nyolc szerszám többsége bizonyára a szőlőművelés, hordókészítés alkalmával lett volna szükséges a hajdani szerencsétlen sorsú tulajdonosának. Gazdaságtörténeti szempontból a leletegyüttesnek kétségtelenül a metszőkés a legfontosabb darabja. Néprajzi megfigyelések alapján megállapítható, hogy szőlőmetszőkésünk vágóélének az alsó egyenes élével tolva 17 Basbakanlik Osmanli Arsivi, Istanbul. Tapu 1003. 18 OL. 9687. 19 OL. E. 159. 100. csomó 20 SZABÓ J. Győzó' 1982-1983. 135486.
