Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Pálosné Nagy Rózsa: Madarász hálóval. Fürjfogás a hatvani határban

Az elmondottakból kitűnik, hogy a háló segítségével történő' madárfogást már az ókortól kezdve általánosan ismerték, és a madarak fogásánál előszeretettel használták. Mára azonban ez a foglalatosság majdnem teljesen eltűnt, s ma már csak néhány idős madarász érti és alkalmazza ezt a fogási módszert. A XV. századtól a madarászat már népi foglalkozásnak számított. A szegényebb népréteg, a kevés földdel rendelkező jobbágyok, az erdőt járók, illetve az erdőn dolgozók előszeretettel fogták a madarat. Fogták a madarat díszes tolláért (daru, kócsag), fogták énekéért, és nem utolsósorban fogták ízletes húsáért, „...különféle madarat fogdos a madarász s vagy éneklésre megtartás végett kalitkába zárogatja s eladja, vagy pedig jóízű húsokért eledelül felhasználja. "

6 A vaddal való adózás ebben a korban nem volt ismeretlen. Egyes uradalmak parasztjaik részére kötelezővé tették a vaddal való adózást, ami azt jelentette, hogy vadászzsákmányukból bizonyos számú és fajtájú vadat kellett beszolgáltatni. A beszolgáltatott vadfajok között a nagyvad éppúgy megtalálható volt, mint az apróvad, benne a madarak, mint pl. a császármadár, a fürj, a fajd, sőt még a karvaly is. A madarászás tehát ebben a korban általános volt. Amikor a vadászatban II. Ulászló 1504. évi törvényével változás állt be: a jobbágyok szabad vadászatát megszünteti, ezzel együtt a madarászás is tiltott cselekedetté vált. Azonban törvény ide, törvény oda, akiben élt a vadászat iránti ősi szenvedély, az megtalálta annak a módját, hogyan játszhatja ki a törvényt, és titokban tovább vadászott, madarászott. Az eredményes madárfogás egyik titka az, hogy nagyon kell ismerni a madár természetrajzát, viselkedését, szokásait és nem utolsósorban azt a területet, amelyen a madár él. Madarak fogását elvétve még ma is gyakorolják, titokban, mert a törvény szigorúan tiltja. Heves megyében, Hatvan határában az 1950-es, 60as években még fogtak hálóval madarat, mégpedig fürjet. A hazánkban élő fürj (Coturnix coturnix L.) a legkisebb tyúkfélénk. Teste aránylag nagy, a feje viszont kicsi. Hossza 14-16 cm, a szárnya hossza 10, a farka hossza 3-4 cm. Színe sárgás-barna, teljesen összeolvad a tarlóval. A tojó és a fiatalok torka világos, míg a kakasé rozsdabarna. Egykor a füves, erdős sztyepp lakója volt, ám a későbbiekben a kultúrsztyeppeken találjuk. Gabonatermő rónáink madara, hasznos, mert gyomot, bogarat irt. Jellemző rá, hogy igen szereti a gabona- és pillangóskultúrákat, a borsót, de a gyepet és a gazosokat sem veti 6 PÁKDienes. 1829. II. k. 38. 7 N. KISS István 1974. 69. 2. kép. A háló leterítése