Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

B. Gál Edit: Gyöngyös városképi alakulása 1917-1937 között

Mohácsy László tervezte a Kernács-házat, valamint a Téven-ház Rt. épületének átalakítását. Haladjunk azonban sorjában. A tűzkárosultak lakásgondjainak enyhítésére, már 1919-ben a lovassági laktanya mögött felépül az ú.n. Újtelep, ahol 20 épületben összesen 120 lakást alakítanak ki. A városi építkezésekkel egyidőben megindulnak a magánlakás építések is, hiszen a törvény 15 éves adómentességet ígér annak, akinek háza 1923. december 31-ig lakható állapotba kerül. Az újjáépítés koncepcióját Wälder Gyula fogalmazta meg, aki szerint az új épületeknek stílusukban szervesen illeszkedniük kell a város eredeti XVIII. század végi XIX. század eleji arculatához, s a város vezetőinek feladata, hogy az építési engedélyek kiadásánál ne csak a statikai követelményekre, hanem az esztétikai megoldásokra, a város eredeti hangulatának megőrzésére is tekintettel legyenek. E feltételnek maga Wälder a neobarokk stílusjegyeit hordozó épületeivel tökéletesen megfelelt. 1920-ban Grüssner M. Salamon számára tervezett családi házán is a hagyomány és a célszerűség mutatkozik meg. Az Egri út és a Mérges-patak találkozásánál, a Zöldhíd u. 1250 számú telkén épült a földszintes épület, amely alatt több részre tagolt pince húzódott - lévén az építtető „fa-, kéreg- és bornagytermelő". A földszinten alakították ki a század elejének tipikus polgári otthonát, amely verandából, előszobából, az innen nyíló ebédlőből és fogadó szobából, a család fiú gyermekeinek szobájából, a szülők hálójából és egy nappaliból állt. Tartozott hozzá fürdő- és öltöző szoba, konyha, valamint cselédszoba. (10. kép) 10. a kép. A Grüssner ház főhomlokzatának terve.