Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Dér Dezső: Puky Miklós, az 1848-49-es szabadságharc kormánybiztosa

másodalispán tisztségére Domonkos Mihályt választották meg. Másnap a kormánybiztos a választási jegyzőkönyv hitelesítése után Pestre indult, ahonnan 18-án érkezett Debrecenbe és benyújtotta a lemondását. Helyére Szemere május 21-én Ujházy Lászlót nevezte ki, Puky pedig négy hét szabadság után - bár passzívan - ismét az országgyűlés ülésein vett részt.

50 1849 után A szabadságharc leverését követően Puky Miklós száműzetésbe kényszerült: a forradalomban és szabadságharcban betöltött tevékenységéért 1850-ben kötél általi halálra ítélték, és az ítéletet „in effigie"

51 végrehajtották. Ő eközben Belgrádon keresztül Konstantinápolyba, innen pedig hajóval Marseille-be utazott, majd Párizsba érve találkozott az ott élő magyar emigráció tagjaival - köztük gr. Teleki Lászlóval, Almásy Pállal és Horváth Mihállyal is. Innen Nicolas Peregrini álnéven továbbutazott a svájci Genfbe, majd ismét nyugatra indult: megjárta Brüszszelt, ahol felvette a kapcsolatot az ottani emigráció olyan tagjaival, mint pl: br. Jósika Miklós vagy Irányi Dániel. Nem sokkal később Londont kereste fel, ahol többek között Mészáros Lázárral és Vukovics Sebővei találkozott. A következő egy évben Genfben tartózkodott, majd 1852 őszén ellátogatott Turinba (Torino) és Genovába, ahonnan ismét Genfbe tért vissza.

52 Az ész észak-itáliai háború hatására 1859. május 6-án megalakult a Magyar Nemzeti Igazgatóság, amelyben Puky titkári tisztséget töltött be. Az Igazgatóság alapító tagjai közül gróf Teleki László, a szabadságharc párizsi diplomatája, Puky legbizalmasabb barátai közé tartozott. Mindketten tevékeny részt vállaltak a magyar légió turini szervező munkájában, de Telekit - mint az közismert - még a Viktor Emánuellel folytatott tárgyalások befejezése előtt elfogták Drezdában. Kapcsolatuk mélységét mutatta, hogy Teleki az 1861-ben bekövetkezett tragédiája előtt írt végrendeletében Pukyt tette meg vagyona egyedüli örökösévé.

53 1856-ban, miután megszerezte a genfi állampolgárságot, Puky Pfeffer Károllyal közös vállalkozásban könyvnyomdát alapított. Befektetése sikeresnek bizonyult: több ismert mű mellett Horváth Mihály két nagyszabású munkája: 1864-ben a „Huszonöt év Magyarország történetéből", illetve 1865-ben a „Magyarország függetlenségi harczának története" is itt került kinyomtatásra.

54 A kiegyezés évében Puky hazatérhetett szülőföldjére, ahol a megyében újból meginduló politikai élet első tisztújításán, 1867. április 28-án a vármegye közgyűlése elsőalispánnak választotta, majd a következő évben a heves megyei Negyvennyolcas Párt elnöke lett. 186950 PUKY Miklós 1885. 273.; HERMANN Róbert-PELYACH István 1990. 494-495.; VARGHA Zoltán 1933. 6. Lemondásának pontos okait nem ismerjük. Valószínű, hogy a katonai vezetéssel való állandó ellentétek is közrejátszhattak döntésében, éppúgy, mint Vukovics országos biztos komáromi látogatása, aki - Kossuthhoz hasonlóan - azt tanácsolta a kormánybiztosnak: csak az élelmezéssel és a polgári hatóságok felügyeletével foglalkozzon, és ne ártsa bele magát a katonaság ügyeibe. Lemondása után az új kormánybiztos részéről Pukyt több vád érte a Komáromban végzett működésével kapcsolatban; ezekre a vádakra reagált június 22-én, a belügyminisztériumhoz írt levelében. VUKOVICS Sebő 1982. 76.; KLÖM XV: 284.; MOL H 13 BM 1849-9-46. 51 jelképesen 52 JUHÁSZ István 1986. 49-54.; VARGHA Zoltán 1933. 7-19. Puky 1950. április 1. és 1954. május 20. között naplót vezetett, így élete e néhány évét is részletesen ismerhetjük. 53 JUHÁSZ István 1986. 56-66.; VARGHA Zoltán 1933. 20-21. 54 JUHÁSZ István 1986. 69-76.; VARGHA Zoltán 1933. 30.