Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Dér Dezső: Puky Miklós, az 1848-49-es szabadságharc kormánybiztosa

hatására több lakos is fedél nélkül maradt. A lakosság elkeseredését csak növelte, hogy Török a kárpótlást leghamarabb csak a következő évre helyezte kilátásba.

38 A folyamatos nélkülözés mellett egyre gyakrabban jelentkeztek a katonasággal való összeütközések is. Egyrészt rendszeressé vált a katonai hatóságok önkényes eljárása polgári személyek ellen. Atrocitások értek olyan magasabb beosztású személyt is, mint Szathmáry Dánielt, a megye másodalispánját. Másrészt a fontosabb védelmi pontokon elhelyezkedő magánházakban beszállásolt katonaság ellen a városi vezetés lépett fel, hangoztatván, hogy azok a házak otthontalanok lakhelyei legyenek, a katonákat pedig a kaszárnyákba küldjék. Komárom lakóit terhelte a nemzetőrség időnkénti kiállítása is. Komárom különböző ürüggyel megpróbált kibújni e kötelezettsége alól: hivatkozott a bombázás miatt bármikor bekövetkezhető tűzvészre, amely minden épkézláb embert igényel, illetve, hogy ebben az időben a nép kezébe fegyvert adni meggondolatlanság. Tagadhatatlan, hogy a körülzárt Komáromban általánossá vált a fosztogatás, amelynek a katonák többsége is részese volt; márciusban sorra érkeztek Pukyhoz a honvédek garázdálkodásairól szóló panaszok. Ezért március 29-én - a belbiztonság megszilárdítását célul tűzve - elrendelte, hogy az ostromállapot idején (március 5. után) elkövetett lopásokat a felállítandó rögtönítélő bíróságok ítéljék el, ami a halálbüntetés kiszabását és azonnali végrehajtását jelentette.

39 Jelentős problémát jelentett a városi lakosságnak Török Ignác tábornok, komáromi várparancsnok január 28-án hozott rendelete, amely értelmében a sóház csak fémpénzért szolgáltathatott ki sót a vásárlóknak. A rendelkezést az indokolta, hogy a várkatonaság nem rendelkezett megfelelő mennyiségű aprópénzzel; a rendelet ennek pótlását volt hivatva ellátni. Török elképzelését mind a megyei, mind pedig a városi vezetés ellenezte és hosszasabb vita után kompromisszum született, ami alapján fele-fele arányban fém-, illetve papírpénzért lehetett a sót értékesíteni. Bár a sóhivatal vezetői ezt követően a só eladás növekedéséről számoltak be, az aprópénz hiányát a rendeletnek csupán részben sikerült megoldania.

40 Márciusra a császári csapatok szorosabbra vonták az ostromgyűrűt Komárom körül. Az ostromhoz szükséges tüzérségi állásokat március 17-én kezdték el kiépíteni, majd 20-án megkezdődött a város folyamatos ágyúzása és bombázása. Puky Török kérésére március 5én ostromállapotot hirdetett a város területére. Ennek alapján a tartózkodási engedéllyel nem rendelkezők illetve azokat, akik nem tudták magukat ellátni megfelelő élelemmel, kiutasították az erődítményrendszer területéről. Megtiltották a kapukon való ki- és bejárást, valamint a Dunán és a Vágón való hajózást is.

41 A katonai vezetésnek Pukyval való hatékonyabb együttműködése céljából a haditanács mellett március 13-án Török Ignác elnökletével megalakult a várvédelmi tanács, majd április l-jén a haditanács és a várvédelmi bizottmány egyesült, miután a két szerv tagjai jórészt azonosak voltak. Puky természetesen csak a bizottmánynak volt tagja.

42 38 MOL H 109 1. d. 7., 50-51., 61., 65., 97., 99-100., 103., 116., 141., 188., 193., 262., 264., 266., 278-279., 293305., 314., 316.,329.,432., 440.; HAJAGOS József 1998/b. 135. 39 MOL H 109 1. d. 14-19., 77., 205.,250., 333., 340., 359., 363., 365., 385., 438., 463., 2. d. 14., 16., 31. 40 MOL H109 1. d. 25-28., 126-127., 130., 145., 197., 505-506.; HAJAGOS József 1998/b. 136. 41 MOL H 109 1. d. ; SZINNYEI József 1887. 88. és 115-116.; HAJAGOS József 1998/b. 142. 42 MOL H 109 1. d. 276., 318., 434., 446.; HAJAGOS József 1998/b. 142-143. A várvédelmi bizottmány létrehozását Kossuth is sürgette. KLÖM XIV: 516-522.