Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Hajagos József: Egy gyalogos huszárcsíny és következményei. Jakab Mihály gyöngyösi polgármester és gróf Montecuccoli ezredes elfogása

nát igényelt február 26-ra a várostól.

64 Ennek viszontagságos részletei már nem tartoznak dolgozatunk szűkebb témájához, mivel ezek már nincsenek összefüggésben Montecuccoli, illetve Jakab Mihály elfogásával. A kápolnai csatában a cs. kir. csapatok kerekedtek felül, így Gyöngyös hetekig azok uralma alá került. Különösen sok gondot jelentett a sok sebesült ellátása és elhelyezése. Az átvonuló csapatok komoly károkat okoztak a lakosságnak és a városnak egyaránt. Kápolnai győzelme ellenére a cs. kir. hadvezetés nem tudta átvenni a kezdeményezést a háborúban. Március közepétől az ismét a magyar csapatok kezébe került. A sikertelen cibakházi átkelés után március végére a magyar főerőket északra csoportosították át, amelyek Gyöngyös környékén összpontosultak az ellentámadásra. A Görgei vezette VII. hadtest csapatai március 30-án vonultak be a városba. Ettől kezdve júliusig Gyöngyös ismét a magyar kormányzat ellenőrzése alá került. Kossuth Gyöngyös korábbi magatartásáról meglehetősen rosszul vélekedett. Úgy ítélte meg, hogy a kényszer igazolta mértéken túl szolgálták ki a cs. kir. hadvezetést. Ez a kedvezőtlen megítélése elsősorban Jakab Mihály ismertetett cselekedetén alapult. Ezért amikor április 3-án Gyöngyösre érkezett, komolyan elmarasztalta a városi vezetést.

65 Dolgozatunkban igyekeztünk bemutatni azokat a körülményeket, amelyek között cselekednie kellett 1849 januárjában és februárjában a gyöngyösi városi vezetésnek. Ezek ismeretében túlzottnak kell tekintenünk a várost a szabadságharc több vezetőjétől ért elmarasztalást. A cs. kir. csapatok közelségében, illetve azok által megszállva a város vezetői nem nagyon cselekedhettek másképpen, mint ahogy azt bemutattuk. A tisztségükről való lemondással, visszavonulással, beteget jelentve, elbujdokolva elháríthatták maguktól a döntés felelősségét, ez azonban egyrészt erkölcsileg is kifogásolható, másrészt pedig semmilyen mértékben nem változtatott a város helyzetén. Epilógus Dolgozatunk zárásaként meg kell emlékeznünk a Jakab Mihályt elfogató honvéd erőkről és tisztjeikről is, hogy még inkább szembesüljünk az emberi sorsok alakulásának esetlegességével. Mint említettük, a Kiszlinger ezredes vezette 2 vértes század rendeltetésének célja Mezőkövesd érintésével Poroszló volt. A vérteseket be nem várva, február 6-án Bangya János őrnagy Mezőkövesdről és Poroszlóról is Tiszafüred felé vonta vissza csapatait, amelyeknek létszáma meghaladta a 800 főt, vagyis több mint kétszerese volt a vérteseknek, igaz minőségben alatta maradtak azoknak. Megismétlődni látszottak a január 21-i események, szerencsére éppen Tiszafüreden tartózkodott Asbóth Lajos alezredes. 0 legalább a katonai becsületnek igyekezett eleget tenni, s a visszavonult csapatokat visszaindította Poroszló visszafoglalására. Ezt sikeresen végre is hajtották, különösen kitüntette magát a Szomjas József százados parancsnoksága alatti század a 35. honvédzászlóaljból. Kiszlinger vértesei a kisebb összecsapás után visszavonultak Atány felé. Bangya őrnagy február 9-i OHB-nak írt jelentésében a sikert saját intézkedéseinek tüntette fel. Azonban aligha állunk messze a valóságtól, ha Asbóth február 6-i jelentése alapján ítéljük meg Bangya cselekedeteit. Ez ugyan Bangyát név szerint nem marasztalja el, csak magát a visszavonulást. Jelentése zárásaként 64 DEZSÉRI BACHÓ László 1939. 73. 65 OL H 2 OHB 1849:5268.