Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Varga Sándor: A hasonszervi gyógymód

gyobb mértékben hígította fel a gyógyszereket egészen addig, míg az eredeti anyagból csupán nagyon kis mennyiség maradt. Ennek ellenére furcsa módon azt tapasztalta, hogy minél kisebb a bevitt gyógyszermennyiség, annál kifejezettebb a hatása. Készen állt tehát a gyógymód, amelynek alapművét Hahnemann 1810-ben jelentette meg „Organon der rationellen Heilkunst" vagyis a „Racionális orvoslás eszköze" címmel, amelyben orvosi hitvallását is rögzíti: „Az orvos legfőbb és egyedüli hivatása, hogy a beteg embert egészségessé tegye, amit gyógyításnak neveznek... A gyógyítás legfőbb ideálja az egészség gyors, kímélő' és tartós helyreállítása, vagy a betegség megszüntetése és megsemmisítése annak egész terjedelmében a legrövidebb, legmegbízhatóbb és legkevésbé hátrányos módon. "

u A már kész gyógyeljárás azonban nem váltott ki osztatlan sikert. Az orvostársadalom radikális tagjai örömmel üdvözölték a tanokat, el is kezdték annak megismerését, az első betegek is kedvezően fogadták, az újdonság ereje mellett annak kíméletes beavatkozásai miatt is. Újszerűnek tekinthető terápiás módszerek jöttek divatba. A hagyományos medicinában alkalmazottakkal szemben nagyobb súlyt helyeztek a homeopata orvosok a betegek étrendjére, hangsúlyozták a környezeti és egyéni tisztaság fontosságát. Hahnemann tapasztalatait végül 1796-ban mutatta be szakmai köröknek. Az orvostörténészek ezt az évet tekintik a homeopátia születési évének. A tanok elterjedése a végletekig megosztotta az orvosi társadalmat. A kor legnagyobb orvosi szaktekintélye Rudolf Virchof,

14 a sejtkórtan elméletének kidolgozója, még évtizedekkel később sem tudott azonosulni Hahnemann tanaival, és egy alkalommal a gyógyszerhígítás módszerét elemezve Berlinben nagy számú hallgatóság előtt a következő szavakkal döngölte a földbe a homeopátiát: ,JHa Berlinben egy korsó sört öntök a Spree folyóba, mi lesz ebből a sörből a vízben a folyó Spandau mellett levő torkolatánál? Nem méltó ahhoz, hogy ebben a teremben üljön az, aki Önök közül homeopátiával foglalkozik!""

5 Érdekesen alakult a gyógyszeres terápia is, hiszen a homeopata gyógyszerek száma meglehetősen kevés. Hahnemann mindössze 96 különböző anyagot használt kísérletei során, de az alaposan kipróbált, és gyógyszerkönyvezett szerek száma ma sem haladja meg az 500-at. 15 Az egyik legismertebb homeopata szer a nadragulya, melynek leírását - korhűségnek megfelelően - Diószegi Sámuel „Magyar Fűvész Könyv"-éből ismertetem: Nadragulya (Atropa) halálos méreg, altató N! (A nadragulya) Nadragulya, Nadragulya, Alomhozó fű, Bolondfű. Másodlagos N (A belladonna) Nagyfa, Farkas tseresznye, Mérges tseresznye".

n Az ijesztő leírás ellenére a belladonna lett végül is a homeopata orvosok egyik univerzális gyógyszere, melyet a legkülönbözőbb betegségek esetén ajánlottak és alkalmaztak. Hatásmechanizmusát - a többi homeopatikus gyógyszerhez hasonlóan - tapasztalati úton kísérletezték ki. Hahnemann élete során sokat publikált. 24 nagyobb és mintegy 100 kisebb terjedelmű könyvet írt, és miután a homeopátiában olyan gyógymódot talált, melyet össze tudott egyeztetni az orvostudomány saját maga szabta értékelemzésével - a folyamatos kritikák ellenére - idős koráig töretlenül dolgozott Lipcsében és Párizsban, ahol 1843. július 2-án hunyt el. A homeopata tanok már életében túllépték Németország határait, mely köszönhető volt franciaországi személyes működésének is. Az általa végzett homeopátiás kezelés során al13 ZAJTA Erik 1991. 122. 14 Német kórboncnok (1821-1902) 15 KAPRONCZYAY Károly 1992. 369. 16 ZAJTA Erik 1991. 125. 17 DIÓSZEGI Sámuel 1807. 175.