Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Varga Sándor: A hasonszervi gyógymód
tén is megjelentek az új irányzatok, amelyek ugyan az allopatiával szemben forradalminak voltak tekinthetők, pedig néhány esetben nem tettek egyebet, mint újjáélesztették a sok évszázados, elfelejtett gyógyítási módszereket. Ilyen volt a humoralpathológia elmélete, amely az orvostudomány története során újra és újra felszínre kerülő, az ókorból származó orvosi felfogás. Lényege az, hogy a betegségek oka az ember négy testnedvének hibás összetétele. Ez a négy testnedv pedig a vér, a nyál, a sárga és a fekete epe, melyeknek rendellenes keveredésén csupán drasztikus módszerekkel lehet segíteni. Ugyancsak érdekesnek tekinthető az az 1806-ban napvilágot látott utópisztikus teória, mely szerint: „ ... a betegségek fokozatosan eltűnnek. Ebben a korszakban, amelyben az orvosi működés nélkülözhetővé válik, éri el a tudomány a maga teljes végkifejletét. " 5 Az 1800-as években ismert irányzat volt a mágnesterapia és a hidroterápia. Ezek a gyógyeljárasok azonban alapvetően különböztek az allopatiától, hiszen a gyógyítás nem a hagyományos módszerekkel történt. Kétségtelen viszont, hogy az orvostudomány terápiás területe színessé, talán egy kicsit tarkává is vált, az allopátia ennek ellenére tekintélyét alapvetően megőrizte. Időben a XVIII. század utolsó negyedében járunk akkor, amikor megjelent az orvostudomány történetében egy német orvos, aki az allopatikus eszmékkel homlokegyenest szembenálló tant kezdett el terjeszteni, melyet homeopátiának nevezett el. Az elnevezés az allopatiához hasonlóan szintén szóösszetétel, és két görög szó összevonásából (homoion=hasonló, pathos=szenvedés) származik. Magyar megfelelője a hasonszenv tulajdonképpen az eredeti kifejezés szöveghű fordítása. (Ha ezt nem tudnánk, talán a magyar nyelvújítás eredményének is tekinthetnénk a kifejezést, és talán nem is járnánk messze az igazságtól.) A homeopátia megjelenése alapvetően megosztotta a kor orvostársadalmát. A hagyományos gyógymódot követő orvosok mélységesen elítélték, az új eljárások iránt fogékonyak viszont kezdettől fogva üdvözölték, támogatták, és alkalmazták is a homeopata tanokat. "Similia sinilibus curantur." „Hasonlót a hasonlóval gyógyítani." Ez volt annak a forradalmian új tannak az alaptétele, amelynek megalkotója egy német orvos, Hahnemann Sámuel (teljes nevén Christian Friedrich Sámuel) volt. 1755. április 10-én született a szászországi Meissenben. Apjának ebben a városban nagy5 SCHOTT Heinz 1993. 250. 1. kép. Hahnemann Sámuel (1755-1843)
