Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)
Csiffáry Gergely: Az Északi Középhegység ritka állatfajainak zoológiai adatai a történelmi dokumentumokban
a növényvédő szerekkel, mint azt sokan tévesen gondolták, hanem azzal, hogy elpusztították az élőhelyét vagy táplálék hiányt okoztak. Madárvilág Túzok ( Otis tarda ) Ez a madárfaj már őshonos volt a Kárpát medence geológiai múltjában is. A Fejér megyei Polgárdi kőfejtőjében kialakult Szár-hegy barlang, a Kárpát medencében egyedülálló ősmadár maradványok lelőhelye. A közel 5 millió éves csontleletek közt 20 madárfajt azonosítottak, s köztük találhatók a legősibb túzokmaradványok. Pannóniai előfordulása feltehetően a római kortól igazolható. Minden valószínűséggel a Plinius említette pannóniai tetrakának nevezett madárfaj a túzokkal lehet azonos, legalábbis a múlt századi történetírók szerint. 67 Bár a túzok az egész Kárpát medencében elterjedt madárfaj volt, mégis a köztudat a magyar alföld jellegzetes madaraként tartja számon. Egy XV. századi útleírás is éppen az Alföldön említi. 1433-ban Bertrandon de la Brocquière leírta Szegednél, hogy sok darvat és túzokot fognak, s egész piacot látott a madarakkal, azonban megvetően írja róla, hogy igen tisztátlanul készítik, és éppúgy eszik. 68 Kedvelt eledel volt hazai főuraink körében is. Gróf Thurzó Imre 1618. évi lakodalmán a vadhúsok közt három túzokot találunk, a temérdek malac, pulyka, tyúk és más mellett. 69 Földrajzi nevek közül Szatmár megyében, 1392-ben említenek Tuzukus nevű földterületet Meggyes és Tarkán birtokok leírásánál. Erdélyben vadpóka volt egyes helyeken a neve. A túzok régi nevéről nevezték el az 1416-ban, Gyulafehérvár mellett előforduló Pókafalva, valamint az 1495-ös oklevélben szereplő Csongrád megyei Pókaháza településeket. Heves megyében a XIX. század utolsó harmadáig gyakori elterjedésű. 1868-ban a következő megyebeli falvak határában számított mindennapos madárnak: Adács, Csány, Domoszló, Heves, Karácsond, Kerecsend, Kömlő és Tarnabod. Az érdekesség, hogy a Mátra lábánál fekvő Domoszló határában is megélt, és a Bükkalji Kerecsend környékén is. A két háború között, 1930-ban csak ritkán előforduló madár, amelyet Adács, Karácsond és Nagyfüged környékén láthattak. Egy 1997-es adat szerint, Poroszló határában, a dél-hevesi természetvédelmi körzetben néhány példánya megtalálható a túzoknak. Vadászata a szakemberek szerint külön művészet. Az Alföldön a múlt században Dévaványa körül úgy vadásztak rá, hogy megvárták az őszi ónos esőket, s az attól elnehezült szárnyú termetes madarat lóról vagy gyalog, ostorokkal egyszerűen összeterelték. 70 6. kép. Túzok (Otis tarda) 67 ZOLNAY László 1971. 31. 68 SZAMOTA István 1891.91. 69 RADVÁNSZKY Béla 1879. III. 66-67.