Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 2001)

Csiffáry Gergely: Az Északi Középhegység ritka állatfajainak zoológiai adatai a történelmi dokumentumokban

a növényvédő szerekkel, mint azt sokan tévesen gondolták, hanem azzal, hogy elpusztítot­ták az élőhelyét vagy táplálék hiányt okoztak. Madárvilág Túzok ( Otis tarda ) Ez a madárfaj már őshonos volt a Kárpát me­dence geológiai múltjában is. A Fejér megyei Pol­gárdi kőfejtőjében kialakult Szár-hegy barlang, a Kárpát medencében egyedülálló ősmadár maradvá­nyok lelőhelye. A közel 5 millió éves csontleletek közt 20 madárfajt azonosítottak, s köztük találha­tók a legősibb túzokmaradványok. Pannóniai előfordulása feltehetően a római kor­tól igazolható. Minden valószínűséggel a Plinius említette pannóniai tetrakának nevezett madárfaj a túzokkal lehet azonos, legalábbis a múlt századi történetírók szerint. 67 Bár a túzok az egész Kárpát medencében elter­jedt madárfaj volt, mégis a köztudat a magyar al­föld jellegzetes madaraként tartja számon. Egy XV. századi útleírás is éppen az Alföldön említi. 1433-ban Bertrandon de la Brocquière leírta Sze­gednél, hogy sok darvat és túzokot fognak, s egész piacot látott a madarakkal, azonban megvetően írja róla, hogy igen tisztátlanul készítik, és éppúgy eszik. 68 Kedvelt eledel volt hazai főuraink körében is. Gróf Thurzó Imre 1618. évi lakodalmán a vadhúsok közt három túzokot találunk, a te­mérdek malac, pulyka, tyúk és más mellett. 69 Földrajzi nevek közül Szatmár megyében, 1392-ben említenek Tuzukus nevű földterüle­tet Meggyes és Tarkán birtokok leírásánál. Erdélyben vadpóka volt egyes helyeken a neve. A túzok régi nevéről nevezték el az 1416-ban, Gyulafehérvár mellett előforduló Pókafalva, valamint az 1495-ös oklevélben szereplő Csongrád megyei Pókaháza településeket. Heves megyében a XIX. század utolsó harmadáig gyakori elterjedésű. 1868-ban a követ­kező megyebeli falvak határában számított mindennapos madárnak: Adács, Csány, Domos­zló, Heves, Karácsond, Kerecsend, Kömlő és Tarnabod. Az érdekesség, hogy a Mátra lábá­nál fekvő Domoszló határában is megélt, és a Bükkalji Kerecsend környékén is. A két háború között, 1930-ban csak ritkán előforduló madár, amelyet Adács, Karácsond és Nagyfüged környékén láthattak. Egy 1997-es adat szerint, Poroszló határában, a dél-he­vesi természetvédelmi körzetben néhány példánya megtalálható a túzoknak. Vadászata a szakemberek szerint külön művészet. Az Alföldön a múlt században Dévaványa körül úgy vadásztak rá, hogy megvárták az őszi ónos esőket, s az attól elnehe­zült szárnyú termetes madarat lóról vagy gyalog, ostorokkal egyszerűen összeterelték. 70 6. kép. Túzok (Otis tarda) 67 ZOLNAY László 1971. 31. 68 SZAMOTA István 1891.91. 69 RADVÁNSZKY Béla 1879. III. 66-67.

Next

/
Thumbnails
Contents